Dessewffy Sándor püspökre emlékeztek

1857-ben szentelték pappá, 1873-tól Sárospatak plébánosa volt.

Hosszú pályafutása során Dessewffy Sándor legfontosabb feladatának a szegények, az elesettek gyámolítását, az oktatás támogatását tartotta – mondta Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök a Csongrád megyei községben az évforduló alkalmából rendezett konferencián.

Dessewffy Sándort 1857-ben szentelték pappá, 1873-tól Sárospatak plébánosa volt. Zemplén vármegyében olyan népszerűségnek örvendett, hogy több választókerületből is megkeresték országgyűlési mandátumot kínálva neki, de ő nemet mondott a felkérésre. 1890-ben nevezték ki csanádi püspökké, egyházmegyéjében fontos szerepet vállalt több iskola – köztük a makói főgimnázium – létrehozásában. Személyes vagyonából jelentős összeget fordított közcélokra – idézte fel életútját Kiss-Rigó László.

Német László, a szegedi és a temesvári mellett a csanádi püspökség utódjának is tekinthető nagybecskereki egyházmegye püspöke úgy fogalmazott, hogy Dessewffy Sándor nemcsak jó politikus, fontos közéleti szerepet vállaló egyházi vezető volt, hanem valóban méltó követője Szent Gellértnek. Az első csanádi püspökhöz hasonlóan ő is igyekezett a rábízott népet Istenhez vezetni.

Martonosi György (független) polgármester elmondta: ahhoz, hogy a falu végleges otthonukká vált az itt élőknek, a XIX-XX. század fordulóján Dessewffy Sándor segítsége is kellett. Az „örökföldek” eladásával a püspök a letelepedés és a biztos megélhetés lehetőségét biztosította az embereknek.

A falu Dessewffy Sándor anyagi támogatásával indult fejlődésnek: templomot, községházát, orvosi rendelőt, később csendőrlaktanyát építettek, artézi kutat fúrtak, és felújították az iskolát, ahol csaknem kétszáz gyermek tanult – ismertette a polgármester.

Az itt élők hálából emlékkeresztet állítottak Dessewffy Sándor tiszteletére, és a falut 1907-től egészen 1950-ig Püspöklelének nevezték – idézte fel Martonosi György.