A térség országgyűlési képviselője a Trianon-kopjafa ünnepélyes avatásakor tartott beszédében hangsúlyozta, június 4-én a trianoni tragédiára emlékezünk, felidézve azt a fájdalmat, amit a nemzet élt át akkor, de egyúttal az összetartozás élményét is megéljük.
A kereszténydemokrata politikus hozzátette, az ország megcsonkítása évtizedeken át sokkolta a nemzetet, és hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rádöbbenjünk, nem a határok megváltoztatása, hanem a határok átlépése az út a nemzet egyesítéséhez.
Az LMP politikusai a Margit híd budai hídfőjénél lévő Przemysl-emlékműnél helyeztek el virágcsokrot az első világháború áldozataira és a trianoni békeszerződés emlékezve. Hajdu Mária, az ellenzéki párt emlékezetpolitikai szakszóvivője rövid beszédében hangsúlyozta, a trianoni döntés ugyan szétszakította Magyarországot, a Kárpát-medence magyarjait ugyanakkor nem tudta végleg elválasztani egymástól. Kiemelte, minden párt közös felelőssége, hogy összetartsa a magyar nemzetet. A nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott rendezvényen kéttucatnyian vettek részt, köztük Schiffer András, a párt társelnöke.
Harrach Péter azt mondta: a nemzetegyesítés a közjogi nemzetegyesítéssel történt meg igazán, amikor a kettős állampolgárság lehetőségét megvalósítva nemzetrészek az anyaországhoz csatlakozhattak. „Ezzel jóvá tettük 2004. december 5-ét is, amikor az ország vezetői azt nyilvánították ki, hogy nem kívánnak a határon túl élőknek kezet nyújtani” – fogalmazott.
Hozzátette: az állampolgári eskük letételekor találkozni lehetett fiatallal és időssel, aki egész életén át vágyódott arra, hogy ezt megélje. „Ez az élmény teszi az emléknapot ünnepnappá” – hangoztatta.
Farkas Iván, a szlovákiai Magyar Közösség Pártja (MKP) alelnöke a helyszínre utalva azt mondta: a határ kijelölésekor a számos téves és hazug érvek egyike volt, hogy az Ipoly mint hajózható határfolyó, mindkét ország javát szolgálja.
Az MKP alelnöke felidézte: a rendszerváltozást követően az igazságtétel beköszöntére vártak, ám a 90-es évek elején korábban soha nem látott hőfokra hágott a magyarokkal szembeni nacionalizmus Szlovákiában. Amit Edvard Benes nem fejezett be, azt ma csendben elvégzi a mindenkori hatalom – fogalmazott. A 2004. decemberi népszavazással kapcsolatban felidézte a pozsonyi törvényhozás néhány képviselőjének akkori megjegyzését is: „oda sem kelletek, itt is senkik vagytok”.
Farkas Iván a jelenlegi helyzetről szólva azt mondta: a térség nagy része a leszakadás, lecsúszás útjára került, az Európai Unió fejlesztési alapjaiból vajmi kevés jut régióikba, „szó szerint a régió kiéheztetése zajlik”.
Hozzátette, biztató jel a magyar kormány Wekerle-terve, általa megjelent a Kárpát-medencei gazdasági térben való gondolkodás. Szólt arról, hogy néhány hete elkészült a Baross Gábor-terv, a Felvidék déli részének regionális fejlesztési terve, és „mindezek részleges vagy teljes megvalósítása adhat némi esélyt a felzárkóztatásra (...), mivel a pozsonyi kormányok figyelme messze elkerüli szülőföldünket”.
Az alelnök kijelentette: alapvető érdekük a gazdaságilag és társadalmilag erős Magyarország. Mint hozzáfűzte, „Magyarország esetében már érzékeljük a rendkívül kedvező fordulatot, (...) s kérdés, hogy a megerősödést követően Magyarország segítségünkre lesz-e, részesít-e hathatós, érzékelhető támogatásban”.
