Bár Lázár János három hete egy kormányinfón arról beszélt, a kormány célja, hogy növelje a hazai erdőterületek nagyságát, az erdőkről szóló törvény módosításai arra utalnak, ezúttal sem a természetvédelmi szempontok vezérlik a döntéshozókat. Sőt a tervezett változtatásokkal a meglévő területeken is komoly minőségromlás következhet be.
A jogszabályt a héten kezdte tárgyalni az Országgyűlés, és húsvétra akár el is fogadhatják. A tervezetet korábban már a zöldombudsman is bírálta. Bándi Gyula a Magyar Nemzetnek adott interjújában arról beszélt, az erdőtörvény módosítása nemcsak a hektikus, kapkodó jogalkotásra példa, de arra is, amikor a gazdaság lobbiereje „másodlagos szemponttá teszi a környezetvédelmet”. Közös nyilatkozatban bírálta az erdőkről szóló törvény tervezett módosítását a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország is.
– A tervezet egyik legkritikusabb pontja, hogy csökkenne a folyamatosan erdővel borított területek aránya – mondta a Magyar Nemzetnek Gálhidy László, a WWF Magyarország erdővédelmi programjának vezetője. A törvény az állami erdőgazdaságok esetében előírja, hogy mekkora területen nem szabad tarvágást végezni, ezen lazítana az új szabályozás. Ez nyilvánvalóan a faiparnak kedvez a természetvédelemmel szemben. Gálhidy László szerint a törvény elfogadásával 30 ezer hektáron végezhetnek majd ismét tarvágást – olyan területeken, ahol eddig nem volt szabad. Ráadásul az új jogszabály szerint a folyamatos erdőborítást úgynevezett átmeneti üzemmóddal is biztosítani lehet, ami azt jelenti, hogy egy-egy erdőt kisebb méretű tarvágásokkal lehet felszabdalni, az új törvény szerint egy ilyen terület mégis „folyamatosan erdővel borítottnak” minősül majd.
A WWF szakértője szerint a tervezet másik kritikus része, hogy a hazai ártéri erdőket egyértelműen az árvízvédelmi szempontoknak rendeli alá. Mára a hazai erdők alig néhány százaléka található ártereken, ezért nagyon fontos lenne, hogy eredeti állapotukban őrizzük meg azokat. Az új törvény alapján azonban e területeken ki lehetne irtani a cserjéket, az aljnövényzetet, és a fák törzsét is vissza lehetne nyírni, amivel az erdők elveszítenék természetes jellegüket, és ritka állatfajok élőhelyei szűnnének meg.
A még megmaradt őshonos fafajtákból álló erdőket is veszélyezteti a tervezet. A jelenlegi előírások szerint az ilyen erdők körül egy legalább 200 méteres védősávot kell hagyni, ahová tilos idegen és gyorsan terjedő, úgynevezett invazív fafajokat telepíteni (jellemzően akácot). Az új törvény alapján a védősáv átmérője 100 méterre csökkenne, ami Gálhidy László szerint azt a veszélyt hordozza magában, hogy az őshonos erdők megfertőződnek az invazív fajtákkal. Ez leginkább néhány hegylábi tölgyest és síkvidéki erdőt veszélyeztetne.
A telepített, úgynevezett kultúrerdők minősége is jelentősen csökkenhet, ha életbe lép az új törvény. Bár ezek korántsem számítanak olyan értékesnek természetvédelmi szempontból, mint az őshonos fajokból állók, mára sok helyen, főleg az Alföldön ezek a – szintén jellegzetesen akácosokból álló – területek jelentik az erdőt. A törvény eddig meghatározott egy fafajtánként változó időtartamot, ameddig ezen erdőket tilos volt kiirtani. A védett időszak jellemzően évtizedes nagyságrendű volt, de egyes fajok esetében elérhette akár az ötven évet is. A parlament napirendjén szereplő tervezetbe azonban csak ajánlásként kerültek be, vagyis teljes mértékben a tulajdonoson múlik majd, hogy egy-egy erdőt mikor vág ki teljesen.
Az új törvénytervezet jelentősen megkönnyíti az erdei utak építését is. Eddig erre is szigorú szabályozás vonatkozott, éppen azért, hogy út – különösen szilárd burkolatú út – csak ott épüljön, ahol tényleg szükséges. Az úgynevezett közelítő nyomok kialakításának megkönnyítése szintén az erdőgazdaságok érdekeit szolgálja, hiszen a több úttal egyszerűbbé válhat a kivágott fa elszállítása. Csakhogy Gálhidy László szerint ez utakkal felszabdalt erdőket, ennek nyomán folyamatosan degenerálódó faállományt jelent majd.
A WWF szakértője a Magyar Nemzet kérdésére azt mondta: bár a környezetvédelmi államtitkárság folytatott velük konzultációt, és nyitottnak is mutatkozott a szakmai szervezetek érveire, ők is arra hivatkoztak, hogy a gazdasági szempontok most fontosabbak.
