
Fotó: Kurucz Árpád
– Aki a tanultakból sikeres vizsgát tesz, azt már a repülőgép közelébe lehet engedni – jegyezte meg az alezredes. Ami a repülőeszközöket illeti, Magyarországon, a szolnoki helikopterbázison állomásozó Zlin–242-eseken választják ki a képzésben résztvevőket. Az egy évig tartó első fázisban a jelöltek képességeit vizsgálják meg az alapkiképző géppel: hogyan reagálnak a fel- és leszállásra, útvonalrepülésre, milyen a reakcióidejük műrepülés és szoros kötelékrepülés közben. Kanadában a turbólégcsavaros Harvard gépeken folytatják a kiképzés második fázisát.
A korszerű, többfeladatú kijelzőkkel, úgynevezett glass cockpit kabinnal felszerelt gép 400-500 kilométeres óránkénti utazósebességre képes. Litauszki ismertetése szerint a Harvarddal mintegy 75 órát repülnek, ennek során eldől, hogy képes-e a növendék tovább lépni. A harmadik fázisban kisebb magasságban végrehajtott műrepülést, kötelékrepülést, a korábbiakhoz képest még gyorsabb reakcióképességet követelő és összetettebb feladatokat hajtanak végre kilencven órában.
– Minden fázisban vannak magyar kiképzők is, az ő közreműködésük is része a 2002-ben megkötött szerződésnek. A repülőgépes kiképzés mellett pedig nagyon sok szimulátoros gyakorlatot is elvégeznek a jelöltek, akik a harmadik fázis sikeres teljesítését követően megkapják a pilótáknak járó szárnyakat, felvarrókat. Ez azt jelenti, hogy képes egyedül, éjjel-nappal, bármilyen időjárási körülmény között repülési feladatot végrehajtani. A negyedik fázisban következik a sugárhajtású, óránkénti ezer kilométeres sebességre képes Hawk gépeken a kiképzés – sorolta fel az egyes lépcsőfokokat az alezredes.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!