Súlyos terhet cipel a magyar gyermekek 20 százaléka

Megállíthatatlanul nő a gyermekkori elhízás világszerte, Magyarországon minden ötödik kisiskolás túlsúlyos, míg a 2-3 éves korosztály több mint 5 százaléka elhízott, a 4-6 év közöttiek 20 százaléka küzd felesleges kilókkal. A szakemberek úgy vélik, a helytelen táplálkozás, a túlzott energia bevitel és a mozgásszegény életmód mellett a transzgenerációs trauma is felelős lehet a felesleges kilókért.

Ambrus Éva hosszú évek óta igyekszik segíteni a kisgyermekes anyákat az első években, mint mondja, nagyon sok múlik ezen az időszakon. A szociálpedagógus, élelmezésvezető és szülő-csecsemő konzulens hallgató úgy látja, hiába folyik a csapból is, hogyan tápláljuk a gyermekeinket, ez a törekvés többségében még hamvában elhal.

 Elméletben a szülők szeretnének egészséges termékeket vásárolni, a gyakorlatban viszont már elenyésző azoknak a száma, akik valóban ezt veszik le a boltok polcairól. A gyártóknak és a forgalmazóknak pedig nem éri meg kiszolgálni ezt a kis csoportot, ezért nehéz még napjainkban is itthon valóban egészséges készételeket vásárolni

– fogalmazott.

Tapasztalata szerint, amíg az édesanya otthon van a gyermekével, jobban ügyel arra, mi kerül az asztalra, ám amikor visszamegy dolgozni, idő híján sokszor a feldolgozott élelmiszerekhez nyúl. 

– Ma már nem lehet elvárni senkitől, hogy ne éljen ezekkel a lehetőségekkel, ugyanakkor nem mindegy, mit választunk: nyugodtan használjunk halkonzerveket, bab, lencse konzerveket, alternatív gabonákból és hüvelyesekből készült tésztákat, a zacskós ételeket azonban, ha azok összetétele nem megfelelő, lehetőleg kerüljük! A boltok polcain ráadásul – még a babáknak szánt termékek között is – sok olyan termékkel találkozunk, amelyek csak látszólag egészségesek. Sok tejital összetételében van például nagy mennyiségű cukor, az úgynevezett babadesszertek többsége pedig egyáltalán való egy babának – hívta fel a figyelmet.

A szakember ugyanakkor arról is beszélt, hogy nem csak a táplálkozása borult fel a gyermekeinknek, hanem a megfelelő mennyiségű mozgás is kiveszett a mindennapi rutinból.

– Sok család lakótelepi környezetben lakik, de az agglomerációban sem könnyű megfelelő életteret biztosítani az önfeledt szaladgáláshoz, a kertes házakhoz ugyanis sok esetben csak egy picike udvar tartozik. A forgalmas utcák pedig nem feltétlenül alkalmasak arra, hogy a kicsik biztonságban biciklizzenek, futkározzanak – mondta.

ÉRTESZ, ANYUKÁM?

Ambrus Éva arra is felhívta a figyelmet, az is étkezési zavarokhoz, súlyproblémákhoz vezethetnek, amikor az anya-gyermek idill megborul, vagy épp nem is tud megfelelően kialakulni.

– Sok anyát látok, akik hiába vannak otthon a gyermekükkel, valahogy nem tudnak kapcsolódni hozzá, ami alapjaiban határozhatja meg a későbbi étkezési szokásokat. Annyi minden elvonja a szülő figyelmét a gyermekről és a gyermek figyelmét a szülőről, hogy már a korai kötődés időszakában kialakulhat úgynevezett regulációs zavar – mutatott rá.

Ismerős lehet a helyzet, amikor a gyermek az oviban kis túlzással, de mindent megeszik, otthon pedig hozzá sem nyúl az ételhez. Itt bizony felmerülhet akár az anya-gyermek kapcsolat kis mértékű elcsúszása is, melyet időben elcsípve gyorsan lehet orvosolni.

Akár hatással lehetnek a gyermekek étkezésére a család életében megjelenő normatív krízisek is. Egy költözés, egy válás, egy intézményváltás, de akár a kistestvér születése is okozhat olyan átmeneti nehézséget, mely az étkezéssel kapcsolatban okoz szemmel látható tünetet.

– De egészen egyszerűen lehet épp „csak” annyi a baj, hogy az anya a hozzátáplálás időszakában feszült, hogy nem úgy halad a dolog, mint ahogy eltervezte. A baba pedig ezt egyszerűen úgy értelmezi, hogy „anya feszült, ha enni kell, én pedig nem akarom, hogy anya rosszkedvű legyen, tehát nem eszem inkább”, vagyis elmenekül az étkezések elől.

– Sok szülő ilyenkor kínjában – hogy azért egyen valamit a gyerek – bedobja a jolly joker menüt, ami bár nem egészséges, legalább eszik valamit. Ez viszont egy ördögi kör – magyarázta a szociálpedagógus, majd hozzátette: a különböző nevelési irányzatok is sokszor tévútra viszik a szülőket:Az elhúzódó (akár 2 évig is tartó) kizárólagos anyatejes táplálás miatt például fejlődési zavarok is kialakulhatnak.

ARANY KÖZÉPÚT

– Olyan üdítő, hogy ma már nem tabu az anyatejes táplálás, hogy bárhol és bármikor megetethetjük kisbabánkat, ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy babánknak az adott életkorban mire van szüksége. A gyermek egy éves korára ugyanis akár közel száz dolgot kellene ismernie – mutatott rá.

Az hosszú ideig elhúzódó kizárólagos anyatejes – vagy adott esetben tápszeres – táplálás miatt viszont ezeknek a kisgyermekeknek szűk lesz a repertoárja, hiszen nem ettek, nem ismertek meg kellő állagú, színű, ízű dolgot, aztán az úgynevezett válogatós korszakban tovább szűkül az a lista, amit hajlandóak megenni vagy megkóstolni.

– A szülő ilyenkor úgy érezheti, sarokba szorították és nem marad más, mint a „tiltott” menüsor: hamburger, virsli, sültkrumpli, a feldolgozott élelmiszerek, kakaóscsiga, kakaós ital, cukrozott joghurt és tejszelet. Ezzel azonban olyan mértékű energiát viszünk be a gyerek szervezetébe, ami szükségtelen és nem jut hely az egészséges, fejlődéshez szükséges ételeknek - mondta az élelmezésvezető. 

Pedig normális, hogy a gyermek másfél-két éves kora között egyszer csak nem eszik annyit, mint korábban.

– A csecsemő egyik fejlődési fázisa az úgynevezett orális korszak, amely azt jelenti, hogy mindent a szájába vesz, megkóstol. Ám, amikor a kisded megtanul járni és ezzel együtt lazul az anyai felügyelet is, sokkal több veszélynek van kitéve. A mérgezések kivédése érdekében az evolúció beépített egy „féket”, amelyet neofóbiának hívunk – magyarázta Forgács Attila, gasztropszichológus, egyetemi oktató és az evés lélektanának jelentős hazai kutatója.

Ez a jelenség a paleolit kor óta megfigyelhető, ám a modern kori szülő sokszor megrémül tőle, hogy az addig jól evő gyermek hirtelen elkezd szelektálni és módszeresen elutasít mindent, amit korábban nem kóstolt, de sok esetben azt sem eszi meg, amit máskor rendszeresen evett. Ez az ősi ösztön ráadásul főképp a zöldségek és a gyümölcsök elutasítását eredményezi. Ez azonban egy újabb hibalehetőséget rejt magában, mert ilyenkor sokan bármit hajlandóak a gyerek tányérjába tenni, csak egye meg.

– A legtöbb szülőnek nem tűnik fel, hogy gyermeke nem megfelelően táplálkozik, hiszen nem arról van szó, hogy háromszor többet eszik a kortársainál, hanem mondjuk fél kakaós csigával többet, vagy két-három kockával több csokoládét vesz magához. Ez azonban – a mozgás hiányában – egyetlen év alatt plusz 6 kilogramm súlyfelesleget eredményez – magyarázta a kutató.

TRANSZGENERÁCIÓS TRAUMA

Nem csupán a helytelen táplálkozás, a túlzott energia bevitel és a mozgásszegény életmód tehető felelőssé azért, hogy a jóléti társadalmak és vele együtt a következő generációk is elhíztak. A gasztropszichológus szerint nem meg kell vizsgálnunk a múltunkat is ahhoz, hogy a jövőben végre búcsút mondhassunk a plusz kilóktól.

Az emberiség története a jóllakásért vívott küzdelmek sorozata. A két világháború között Magyarország három millió koldus országa volt, az egészen kivételezett budai elit tudott csupán elhízni. A Hyppolit a lakály filmben 1931-ben azon nevetett az egész ország, hogy a felkapaszkodó budai nő fogyókúrázni kezd

– idézte fel a pszichológus.

Mint mondta, második világháborúban szintén nem volt mód arra, hogy a lakosság elhízzon, az 50-es években a jegyrendszer szintén lehetetlenné tette, hogy bárki is pocakot növesszen magára. A fotókon alig látunk elhízott embereket, tömegével meg aztán pláne nem.

– Az úgynevezett gulyáskommunizmusban azonban fordult a helyzet: ugyan öt évet kellett várni egy trabantra, ám enni azt lehetett. Mi pedig ettünk. A rendszerváltásra meg is duplázódott az elhízott emberek száma hazánkban – fogalmazott.

A háború miatti nélkülözést a mai generációk már csak hírekből tapasztalják, ám az ettől való félelem, az éhezéstől való aggodalom viszont itt maradt velünk, belénk kódolva.  

Ezt transzgenerációs traumának nevezzük. Az emberiség a kezdetektől fogva arra volt trenírozva, hogy ha krízis van, azt éhínség követi. A nagymamák, dédmamák még ha az emlékeik meg is koptak, egy életre kódolták magukban az éhezés érzését, amelyet aztán tovább is örökítettek a következő nemzedékeknek

– részletezte. 

Ezek nem tudatos mintázatok, mégis a mindennapjaink részévé váltak. Ezért van az, hogy a nagymamák valahogy sosem látják elegendőnek azt a mennyiséget, amit megeszünk. Őket követik az édesanyák, akikben szintén frusztrációt okoz, amikor a kisgyermek nem eszik, elkezd válogatni. 

A kutató szerint a Covid–19-járványra adott első reakciónk is ékes bizonyítéka annak, hogy a krízishelyzeteket tartalékolással, túlevéssel kezeljük. 

– Megvettük az összes lisztet, élesztőt, mert tartalékolni kell, aktiválódott „a krízist éhínség követi majd” tudatalatti minta. Tökéletes példa arra, hogy ez nem egy tudatos magatartás, hanem egy nagyon ősi, érzelmi-indulati viselkedési automatizmus – fejtette ki Forgács Attila, kiemelve, hogy az elmúlt hetven év nem volt elég ahhoz, hogy ezt a reakciót felülírjuk, hiszen folyamatosan – gazdasági, energia-, házassági, munkahelyi, klíma- stb. – kríziseket élünk, ám a mai, fogyasztói világ csapdája, hogy a kríziseket nem követi éhínség. Forgács Attila arra is kitért, hogy a tömeges elhízásnak lehet még egy oka: az emberi fajban élő bőségvágy.  Ez pont olyan, mint a willendorfi Vénusz.

Él bennünk valahol egy ilyen ősi idol, aki bizony enni akar

– vélte.