– Sokan vitatkoznak azon, hogy a technológiai fejlődés egyre demokratikusabbá teszi a világot vagy épp ellenkezőleg, a hatalom egyre inkább a techcégeket irányítók kezébe kerül.
– A komputerizált emberi érintkezés általánossá válása és ebben a mesterséges gépi értelem növekvő mértékű belépése az eddigi természetes emberi értelem mellé, az emberiség eddigi legnagyobb ugrásaival, például az írásbeliség létrejöttével vetekedik. Így számtalan hatása van, és ez vonatkozik demokrácia kérdéseire is. Egyrészt a népakarat érvényesülését valóban veszélyezteti a techcégek befolyása, mivel a társadalmi tevékenységek jelentős része átkerült a kibertérbe, ezen vállalatok platformjaira. Másrészt ez egy lehetőség is, hiszen egy sor helyi hatalom alól segít kivonni az emberi autonómiát. Én például az elmúlt években a Facebookon kialakított esszésorozatommal megszabadultam az eddigi újság- és folyóirat-szerkesztőségek kontrolljától, és úgy érhetek el naponta több száz, néha több ezer olvasót, hogy teljesen autonóm módon döntök arról, mit írok le, gondolok végig. De ugyanez van a tudományos érintkezésekkel is, ahol a tudósok „belső Facebookja”, az Academia.edu portál két-három millió tudóst tagoltan összefogva a világon órák alatt lehetővé teszi, hogy egy-egy tudományos esszét angol nyelven százak olvassanak el. Ehhez az algoritmus is segít, hiszen kiértesíti az érdeklődőket. Azt hozzá kell tenni, hogy természetesen ez az autonómia sem abszolút, hiszen ezek a vállalatok bármikor dönthetnek úgy, hogy önkényesen cenzúrázzák a posztjaimat. Az említett negatívumokat talán úgy lehetne majd csökkenteni, ha konkurens platformok jönnek létre, és ha az egyikkel elégedetlen vagyok, akkor átmegyek a másikra.
– Mennyi az esélye, hogy konkurens platformok jönnek létre, vagy ha létre is jönnek, akkor valódi választást biztosítanak? Egyelőre úgy néz ki, hogy a sikeres platformokon a cenzúra mindenhol fenyeget. Talán a Twitternél elképzelhető változás az új tulajdonossal, bár az sem megnyugtató, hogy mindez egyetlen milliárdos, Elon Musk kegyén múlik.
– Tulajdonképpen a Facebooknak már van egy kínai, állami alternatívája, amin körülbelül egymilliárd ember van fenn, de létezik orosz változat is. Egyelőre úgy néz ki, hogy a globális platformok alternatíváját csak központosított államok tudták létrehozni, amelyek esetében ugye szintén nincs garancia arra, hogy cenzúramentesen működnek, sem pedig arra, hogy a felhasználót nem figyelik meg.
– Milyen foglalkozásokat veszélyeztet leginkább a mesterséges intelligencia fejlődése?
– Egy oxfordi kutatópáros 2013-ban felmérte, hogy az USA jelenlegi munkaköreinek mekkora hányadát érinti majd a robotizálás, mennyi munkahelyet vesznek majd el robotok a következő 25 évben, és az eredmény körülbelül negyven százalék lett. Van olyan foglalkozás, amelyiket addigra teljesen átvehet a mesterséges intelligencia, de a legtöbbet csak részlegesen. Egy példa a saját területemről: a jogászoknál a technikai feladatok nagy részét algoritmusok már jobban ellátják, a robo-lawyer New York nagy ügyvédi irodáiban máris ezt teszi. De a könyvelői munka nagy részét is átveheti, vagy az adószakértők feladatait. A fizikai munkák jelentős hányadát is el tudják majd látni, kivéve a csak kisipari keretek között űzhető javítási munkákat. De Martin Forddal egyetértve, aki több könyvet írt erről az elmúlt években, én is azt hiszem, hogy néhány évtized múlva a technológiai munkanélküliség az egekbe szökhet, és az emberek nagyobb részének egyszerűen nem lesz munkája. Ez pedig az értelmes élet eddigi ideáit alaposan próbára teszi majd.
– A kisipari javításokon kívül is biztosan vannak olyan munkák, amelyek esetén elképzelhetetlen, hogy az emberi faktort gép pótolja.
– Az imént említett fejleményeket figyelembe véve egyre kevésbé lehetünk biztosak abban, hogy hosszú távon nem vesz el minden feladatot a mesterséges intelligencia az embertől.
– Mi a helyzet az emberi jogokról szóló vitákban? A technológiai fejlődés csak a progresszív baloldalnak kedvez, vagy láthatnak benne lehetőséget a konzervatívok is?
– Emberi jogok helyett én inkább morális igényeket, értékeket említenék, úgy megállják a helyüket, mert jogokra hivatkozva sokszor politikai szélhámosság folyik. A kérdésére válaszolva jó példa az abortusz lehetősége még életképtelen embriók esetében. Ha az anya életét veszélyeztetné a kihordásuk, az élet és élet szembeállítását jelenti, és ebben a morális döntés az abortusz megengedése felé ösztönöz, ez megjelenik a legtöbb ország szabályozásában is. Ám a mesterséges anyaméh révén ma már a 21. héttől elválasztható az anyaméhtől az embrió, hogy aztán azon belül életképesen tovább fejlődjön. Ennek a technológiának a rohamos fejlődése oda vezethet, hogy nyolc-tíz év múlva már a fogantatás után maradhat a mesterséges anyaméhben az embrió. Egyszerűen megfogalmazva, a gyermek az anyaméhen kívül is kihordható lesz. Azt a kérdést most nem akarom kinyitni, hogy ez az egész eddigi férfi-nő viszonyt, családot milyen mélyen érintheti, csak azt jelzem, hogy ilyen körülmények között az abortusz eddigi legális lehetőségét felül kell bírálni. Ha ugyanis a tizedik, tizenkettedik hét előtt megállapítják a terhességet – az esetek túlnyomó részében így történik –, akkor csak a két-három hét várakozás utáni császármetszés lehetne jogos az abortusz helyett. Hiszen ez a technikai ugrás azt jelentené, hogy lement az életképesség kezdete a tizennegyedik-tizenötödik hétre. Ilyen mesterséges anyaméh léte mellett az eddigi abortusznál maradni gyilkosságot jelentene, ugyanis az egyben kivett embrió életben tartható az anya életének veszélyeztetése nélkül is.
– A globális közösségi platformok világában mennyire van veszélyben a nemzeti szuverenitás?
– A modern techvilág valóban a zárt, hagyományos közösségek, a család, a nemzet ellen hat. Ettől függetlenül még ebben a fizikai tereket egyre inkább zárójelbe helyező világban is sokkal jobban meg tudná szervezni magát a tradicionális értékeket védő oldal. Ezen a téren a konzervatívok jelentős lemaradásban vannak a progresszió képviselőihez képest.
Borítókép: Pokol Béla alkotmánybíró, jogtudós, politológus, egyetemi tanár, a szociológiai tudomány (akadémiai) doktora (Fotó: Kurucz Árpád)
