„Új, realista szelek éledeznek az atlantista külpolitikai stratégiában?” – teszi fel a kérdést Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója legfrissebb bejegyzésében. Mint írja: tűzszünet, majd béketárgyalások, mert a nyugati segítség fenntarthatatlan és brutális költségekkel jár a teljes világra nézve – a békéhez vezető utat keresi a neves amerikai lap: úgy tűnik, megszületett a felismerés, hogy a harctéren nem tudnak katonai vereséget mérni az oroszokra, mert a legmodernebb fegyverek szállításával is csak egy költséges patthelyzetet tudnak elérni. És mindennek folyománya, hogy a globális gazdasági következmények súlyos csapást mérnek a Nyugatra (is). Szánthó Miklós szerint örömteli látni, hogy több mint egy év elteltével a legnagyobb nyugati külpolitikai gondolkodók is a kezdetektől megfogalmazott magyar álláspont mellett érvelnek.
Véres patthelyzet
Figyelemre méltó esszé jelent meg ugyanis a legrangosabb amerikai külpolitikai lapban, a Foreign Affairsben, amelynek már a címe is árulkodó: A Nyugatnak új stratégiára van szüksége Ukrajnában. Az írás két szerzője a Külkapcsolatok Tanácsának, a Council on Foreign Relations meghatározó alakjai. Cikkükben úgy érvelnek, az anyagi és emberi költségek már most óriásiak, és ezek tovább emelkednek majd, ahogyan Moszkva és Kijev is felkészül az újabb offenzívára. A két szerző hangsúlyozza, hogy az orosz hadsereg valóban számbeli fölényben áll az ukránnal szemben, de utóbbi jobb morállal és a nyugati támogatásokhoz történő hozzáféréssel harcol a csatamezőn. Csakhogy e két komponens, a számbeli fölény az egyik oldalon és a nyugati támogatások a másik oldalon nem egyik vagy másik oldal végső győzelméhez, hanem egy véres patthelyzethez vezethet értékelésük szerint.
Ennek fényében, érthető módon, egyre több a felhívás a konfliktus diplomáciai lezárására
– fogalmaznak, és az ide vezető utat – kissé cinikusan – abban látják, ha Ukrajna ténylegesen megkapja azokat a fegyvereket, amelyekre a Nyugat ígéreteket tett, és amelyekkel sikeresen védheti magát, egészen addig, amíg Kijev is „belenyugszik” a tárgyalásos rendezés megnyitásába, miután a csatamezőn „beleadott mindent”, és egyre nagyobb gondot okoz majd neki a további nyugati támogatás fenntartása, és a saját emberállománya. Ez elvezetheti Kijevet és Moszkvát a csatatérről a tárgyalóasztalhoz – vélik a szerzők.