Ahogy az várható volt, a baloldal által vehemensen támogatott neomarxista családellenesség Trump újbóli színrelépésével jelentősen megtorpant. Habár Brüsszel körömszakadtáig harcol a nemi sokszínűség mellett, amivel természetszerűleg a hagyományos családmodellt is gyengíteni szeretné, Európán kívül, most, hogy az Egyesült Államok is a józan eszére hallgat, nemigen talál támogatókra. Ez alól talán csak Kanada jelenti a kivételt. Von der Leyenék elképesztő ámokfutása az USA fellépésének köszönhetően nagyban veszített a lendületéből. Ahogy arról a Mandiner is arról beszámolt, az újonnan kinevezett Robert Palladino amerikai ügyvivő, aki szerint az erős alapokon nyugvó családok nélkül egy egészségesen működő társadalom elképzelhetetlen, az első nyilvános felszólalásában egyértelművé tette, milyen politikát képvisel. Ezalatt a „visszafogottan” eloldalgó elődje nem bír megbarátkozni a jelenlegi helyzettel, és sérelmezi az USA helyeslő hozzáállását a nemrégiben megszavazott törvényjavaslattal kapcsolatban, mely a magyarországi pride számára a roló lehúzását jelenti.
Mindeközben a magyar kormány a legújabb intézkedéseivel tovább erősíti a magyar családok helyzetét. Hankó Balázs ma reggel az M1 csatornán adott interjúban kiemelte:
azt látjuk, hogy Brüsszelben családüldözés folyik.
– hívta fel rá a figyelmet az MTI.
A műsorban Hankó Balázs megemlítette azt is, hogy Magyarország számít a legcsaládibb politikát folytató országnak az unió tagállamai között. Különös figyelmet fordítanak arra, hogy a genderideológiától távol tartsák az iskolákat és a gyerekeket. A kulturális és innovációs miniszter kiemelte, Nyugat-Európa migrációs szempontból egyre inkább hátrányos helyzetbe kerül, hiszen szembetűnően felszökött a migrációs hátterű gyermekek születési száma, miközben a nyugat-európai gyerekek születési rátája drasztikusan csökkent.

A brüsszeli bürokraták hozzáállása a migránskérdéshez nagy valószínűséggel azzal is magyarázható, hogy azzal számolnak, a választások során elnyerik a migránsok támogatását, amiben a politikai stabilitásuk kulcsmomentumát látják. Azzal viszont nem számolnak, mi lesz akkor, ha ezek a migránsok egyszer aktívan bekapcsolódnak a politikai életbe, ahogy erre már láthattunk kísérleteket. Ebben az esetben számolhatunk azzal, hogy egy stabil politikai közösséget hoznak létre, ami egyben azt is jelenti, hogy nemcsak hogy beleszólnak az egyes államok belügyeibe, de nagyon könnyen át is vehetik az irányítást. És nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy szembesüljünk azzal, milyen új viszonyrendszerek lépnének életbe Nyugat-Európa gazdasági, politikai és kulturális mindennapjaiban.
Nehezen hihető, hogy ezek a nyugat-európai politikusok ne lennének ezzel tisztában. Már csak ezért is nehéz megmagyarázni a hozzáállásukat a bel- és külpolitikai megnyilvánulásaik kapcsán.
Mindezek tükrében számolhatunk vele, hogy a liberális demokrácia köpönyegében tetszelgő elit esetében azoknak lehet igazuk, akik már több alkalommal is rámutattak, ez az elit nem az unió hasznát keresi, hanem idegen érdekeket képvisel. És mindezt szemérmetlenül teszi, gondoljunk csak Marine Le Pen helyzetére, ami kísértetiesen hasonlít a Trump ellehetetlenítésére irányuló intézkedésekhez, amelyeket a Biden-adminisztráció igyekezett foganatosítani.
Magyarország pedig az erős ellenszél ellenére teljes mellszélességgel áll ki a családok mellett, és úgy látszik, ez a fajta nemzetfelfogás nemzetközi viszonylatban is egyre több követőre talál. Remélhetőleg az Európai Unió is megválik az észszerűtlen elképzeléseitől, és végre a saját megerősítésére fog összpontosítani. Erre azonban – legalábbis minden jel ezt vetíti előre – vajmi kevés az esély.