Pindroch Csaba is a gimnáziumban már bontogatta szárnyait. – Elsősként egy betlehemes játékban szerepeltem pásztorként, mindenki nevetett rajtam. Akkor kezdtem megérezni, mi a közönség és mi az igényes szórakoztatás és ez mennyire boldoggá tesz. Ugyanakkor az iskolával havonta Pestre jártunk színházba, gyakran a Nemzeti Színházba, ahol Bubik István nyolc-kilenc főszerepet játszott. Színészként, emberként is példakép: a hitét, a magyarságát, az értékrendjét midig megőrizte. Nagyszerű embert veszítettünk el benne.
A frankás összetartás ereje
A ferences diákok, a frankások – legalábbis húsz-huszonöt évvel ezelőtt – sokat hallhatták a „derűs egyszerűség” kifejezést. A fogalom Pindroch Csabával való találkozásunkkor újra megtelítődött tartalommal: az öregdiákok bármikor, ha találkoznak – akár ismerték egymást, akár nem –, azonnal megtalálják a közös hangot. Mintha a magyarok a Holdon találkoznának: se álarc, se megjátszás, csak öröm. Az iskola összetartó ereje ráadásul a legkülönfélébb kunsztokat hozza ki az emberből.
Íme:
