Hiszen a XXI. században a munkaalapú társadalom szükségképpen internetalapú is egyben. Ráadásul ez esetben a bankadónál vagy a multiadónál hangsúlyozott, a közteherviselésre hivatkozó érvelés sem igazán működik. Nem biztos, hogy a Fidesz-frakció kármentő módosításai elégségesek lesznek a felháborodás csillapítására. A kormánypártoknak persze joguk van az adó megszavazására a parlamentben, de ebben az esetben talán érdemes volna a végső döntés előtt egy komoly költség-haszon elemzést elvégezni.
Amit vasárnap, két héttel a Fidesz szabad választáson aratott újabb nagyarányú győzelme után láttunk, bizonyos elemeiben már a Charles Gati által korábban felvázolt kormánybuktató forgatókönyv nem demokratikus eszközök alkalmazásáról szóló fejezetéhez sorolható, amit a Gyurcsány-párt támogat a leglelkesebben. A szuperhatalom ideiglenes ügyvivőjének jelenléte a tüntetésen nyilvánvalóvá tette, hogy Amerika az Orbán-kormány, s így Magyarország politikai destabilizálásával is megpróbálkozhat. Budapest persze nem Kijev, a Hősök tere sem a Majdan, és az Egyesült Államok nyilván jól tudja, hogy a kormánybuktatás itt nem reális elképzelés.
De megvan a hatalma, megvannak az eszközei a zavarkeltéshez. Ahogy a világ sok más pontján, érdekeit nálunk is aggály nélkül érvényesíti: ha kell, korrupcióellenes fellépésre ösztökél homályos vádakkal revolverezve; ha kell, leplezetlenül nyomást gyakorol a magyar igazságszolgáltatásra, akár többek között volt szocialista kormányfőknek büntetőjogi sérthetetlenséget követelve. Olyan politikusoknak, akiknek pártja a többi közt a korrupció mocsarába fulladva veszítette el a hatalmát, a választók bizalmát.
Csakhogy itt is van az éremnek másik oldala. Van, amikor a reálpolitika nem azonos igazunk bizonyításával, hanem az ellentétek tompítását, a másik fél szándékának, konkrét kifogásainak a feltérképezését és mérlegelését követeli. Akár a hazai közvéleménynek szóló, a szuverenitásunkat féltő retorikai fordulatok mellőzése árán is. Tudom, a kormányt sok döntésnél az idő is szorítja, de négy és fél év hatalomgyakorlás és számos magabiztosan megnyert választás után, három és fél évvel a soron következő megméretés előtt, komolyan vehető ellenzéki kihívó hiányában ideje volna higgadt fejjel átgondolni a helyzetet, a lehetőségeket. Nincs már elfogadható indok a kapkodásra, a váratlan döntésekre, az apparátus ide-oda rángatására.
