– Tíz perc: ennyi idő alatt megmenthetjük gyermekünk életét, ám ha a legértékesebb percekben nem történik semmi, az akár végzetes is lehet – fogalmaz Gesztes Éva, a Magyar Gyermekmentő Alapítvány (MGYA) szakmai igazgatója vasárnap a Bethesda Gyermekkórházban tartott életmentő képzésen. Az intenzív terápiás szakorvos több mint húsz éve dolgozik gyermekmentőként. – Több mint tíz éve azért vágtunk bele az oktatásba, hogy a helyszínre érve ne az legyen a szülő első mondata: „Bárcsak vissza tudnám fordítani az időt! Miért nem tanította meg ezt senki?” Ez idő alatt 34 ezer embernek tanítottuk meg, a mentők kiérkezéséig mi a teendő – idézi fel.
A gyermekmentő autókat a 112-es számra bejelentett esetek alapján a legsúlyosabb állapotú gyermekekhez riasztják. Ezek az esetek ugyanakkor 75 százalékban megelőzhetők lennének, ha a szülők tudnák, hogyan és mitől kellene megóvni a gyermekeket. – A „magasból esés” balesetek tipikus példái annak, amikor a szülők az ismeretek hiányában akár egyetlen mozdulattal kerekesszékbe kényszeríthetik szerettüket. Mindegy, hogy fáról vagy a pelenkázóasztalról esik le valaki, megrúgja egy ló vagy közúti baleset áldozata, ha nem mozdul, koponya- és gerincsérültnek kell tekinteni, ennek értelmében tilos mozgatni a mentők kiérkezéséig. Az instabillá vált csigolyák megsérthetik a gerincvelőt, és ez akár bénulást is okozhat – húzza alá Gesztes Éva.
A tanfolyamon több mint száz kismama, kispapa és nagyszülő vett részt, köztük olyanok is, akik gyermekkorukban éppen hogy csak megúszták egy karcolással. – Mindent megkóstoltam, egyszer még a tiszafa bogyóját is, tetszett, hogy olyan szép piros. Szerencsére nem ízlett, és a többi a markomban maradt, ezt látták meg a szüleim. Mondanom sem kell, hogy az erősen mérgező bogyót azonnal kimosták belőlem – árulja el Éva, akinek három hét van hátra babája születéséig, és szeretne mindenre felkészülni. Ágnes viszont azért jött el, hogy lánya és veje nyugodt szívvel tudják majd rábízni a gyermeküket. – Decemberben leszek nagymama, addig mindent meg kell tanuljak, hogy aggodalom nélkül tudják a gondjaimra bízni majd az unokámat – árulja el. – Nem akarom, hogy a gyermekem élete az én tájékozatlanságomon múljon, és baj esetén tehetetlenül számoljam a másodperceket a mentők érkezéséig – veszi át a szót egy fiatal kispapa.
Az újdonsült szülők egyik legnagyobb félelme a bölcsőhalál, amely 12 hónapos korig fordulhat elő, a nap bármely szakaszában, amikor a csecsemő alszik. A leggyakrabban a koraszülötteket, valamint a két és fél kiló alatt születetteket érinti ez a veszély, de ha a családban korábban előfordult ilyen eset vagy dohányfüstös környezetben van a baba, jelentősen nő a kockázat. – A tragédia elkerülésére a légzésfigyelő jelenti a megoldást: a matracos vagy csíptetős eszközök húsz másodperces légzésszünet után riasztanak: a magas frekvenciájú hang nemcsak minket értesít, de a pici is összerezzen tőle, így légvételre késztetheti. Mindenképp felül kell vizsgálni, hogy egy valós vagy technikai riasztás történt-e, mert ha csak leesett a csíptető vagy a gyerek olyan helyre kucorodott, amit az eszköz nem érzékelt, akkor nincs baj, de ha az eszköz a helyén van és valóban leállt a légzése egy időre, akkor mindenképpen hívjunk mentőt, mert szükséges a csecsemő kivizsgálása – figyelmeztet a gyermekmentő.
– Ha a szobába érve azt tapasztalom, hogy el van sápadva, lilulva vagy tónustalan tartásban fekszik, minél hamarabb stimulálnom kell őt. Ez nem azt jelenti, hogy odalépek és elkezdem rázni – ez ugyanis rongálja a nyaki gerincvelőt –, hanem szólongatom, dörzsölgetem a hátát vagy a talpát, ám ha ezután sem vesz levegőt, el kell kezdenem az újraélesztést. Az első egy percben nem telefonálunk, hanem a picivel foglalkozunk – folytatja a szakorvos.
Tanfolyamon tudjuk jól megtanulni az életmentő fogásokat
Fotó: Magyar Gyermekmentő Alapítvány
Mint mondja: újraélesztés esetén a picit fektessük kemény alapra, pozicionáljuk a fejét, majd helyezzük a szánkat a csecsemő orrára és szájára, majd ötször fújjunk be. Nem kell teli tüdőből, de fontos, hogy lássuk a mellkast emelkedni. Ha nem reagál, el kell kezdenünk a mellkast nyomni. – Két ujjunkat a szegycsont alsó felére helyezzük függőleges, hosszanti irányban, és harmincszor nyomjuk, négy centiméter mélyen – mutatja a helyes mozdulatokat, majd hozzáteszi: ezeket a műfogásokat kizárólag oktató fantombabán tudjuk jól megtanulni.
Az egyik legrettegettebb légúti probléma a félrenyelés, amelynek 90 százaléka azért történik, mert vagy nem nyugalomban étkeztetjük a gyermekeinket, vagy nem olyan élelmiszert adunk, ami számára megfelelő lenne, de az is gyakori, hogy olyan apró tárgyak vannak a gyermek számára elérhető helyen – gombelem, csavar, gémkapocs, rajzszög vagy a játékokból leeső elemek –, amelyeket lenyelnek.
– Valamiért a köztudatban az a gyakorlat rögzült, hogy ha valaki félrenyel és köhögni kezd, akkor a legjobb, ha megveregetjük a hátát. Ez tévhit. Aki erőteljesen tud köhögni, annak nincs teljesen elzáródva a légútja, és jó esély van arra, hogy önerőből felköhögi, amit félrenyelt, ha viszont függőleges helyzetben ütögetik a hátát, akkor a gravitáció miatt lefelé csúszik az idegen test. Amennyiben viszont a légút elzáródik és nincs köhögés, akkor – kéztövünk puha részével a lapockák közé – öt ütéssel segíthetünk úgy, hogy lejtőztetjük a fuldokló felsőtestét. Ha nem sikerül, akkor egyéves kor felett Heimlich-fogást alkalmazzunk – mutat rá, hangsúlyozva, hogy a csecsemők esetében is óriási tévhit, hogy ha fejjel lefelé fordítjuk, rázni kezdjük, azzal segítünk. Ezzel ugyanis komoly, akár életveszélyes sérüléseket is okozhatunk a babának.
Gesztes Éva szerint a szülők riadalma ugyanakkor sokszor nagyobb, mint maga a baj, és nem mindig van szükség azonnal szakember segítségére. A gyermekmentő szerint például érdemes megbarátkozni a lázzal, és azt csak akkor csillapítsuk, ha az érintettet annyira igénybe veszi, hogy nem tud folyadékot pótolni, ha magas a légzésszáma vagy rossz a közérzete – mondja a leendő szülők felé fordulva. – Abban az esetben viszont, ha a beteg nem tud inni, kétféle csillapítást tudunk otthon alkalmazni: a gyógyszerest és a fizikális hűtést. Előbbi kellemesebb és tartósabb megoldást ad, a fizikális hűtés viszont sokan rosszul alkalmazzák, ezért csak ritkán javasoljuk ezt a formát. A helyes megoldás az, hogy a gyereket azonos hőmérsékletű vízbe kell ültetni, mint amennyi a láza, majd a lábánál engedve a hideg vizet, csorgatva elegyítsük el, ügyelve arra, hogy 31 foknál ne legyen alacsonyabb a víz hőfoka.
A szakember arról is beszélt, nem mindegy az sem, hogyan hívunk segítséget. – Amellett, hogy minél tömörebben és érthetőbben fogalmazzuk meg, mi történt, fontos, hogy pontos címet adjunk meg, és közöljük, milyen életkorú beteghez hívunk segítséget! A hívások ugyanis 94 százalékban felnőttekről szólnak, ezért a diszpécser automatikusan erre gondolhat – emeli ki, majd azzal zárja: nem egy esetben az is megtörtént, hogy a bejelentő úgy fogalmazott, hogy a kisfiammal ez és ez történt, és a mentő kiérkezésekor derült ki, hogy ez a gyermek bizony már bőven betöltötte a harmincat.
