Ismét prioritássá vált a már-már elfeledett bős-nagymarosi vízlépcső ügye, miután a magyar kormány az elmúlt években felmelegítette a tárgyalásokat a szlovák féllel. Most, a megegyezés előszobájában Lantos Csaba energiaügyi miniszter és Czepek Gábor miniszterhelyettes, a magyar–szlovák energetikai infrastruktúráért felelős kormánybiztos tartott a fejleményekről háttérbeszélgetést.
Több víz és több áram érkezik
– A szlovák fél elfogadja, hogy duzzasztógát és erőmű a magyar oldalon nem épül, cserébe mi elfogadjuk, hogy amit ők megépítettek, az mind marad és működik. Az egyébként vízügyi szempontból már egy ideje nem kedvezőtlen helyzetben további biztosítékot kapunk, többletvíz átengedésére. Emellett igen kedvező áron jutunk zöldáramhoz
– ismertette Czepek Gábor. A bősi erőműből érkező villamos energia mennyiségét szemléltetve a kormánybiztos elmondta, hogy az nagyjából elég lesz Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom vármegye lakossági igényeire. A kormányközi megállapodás, vagyis az eredeti szerződés módosítása még a nyáron végbemehet.
– Az aszályos időszakokra is figyelemmel, a legrosszabb periódusokban a maximális védelmet kapja a Szigetköz úgy, hogy összességében a jelenleginél tíz százalékkal több víz érkezhet a Duna magyarországi ágába – mondta el Czepek Gábor.
Előre nézünk, nem hátra
– Eddig is sok közös eredményt sikerült elérni, a komáromi Mária Valéria híd mellett az energetika terén említhetjük a magyar–szlovák földgázvezetéket, a négy határkeresztező villamosenergia-vezetéket, valamint azt is, hogy a Mol a Slovnaft tulajdonosaként a két vállalat finomítóinak együttműködését kontrollálja
– sorolta Lantos Csaba, majd kitért arra, miért éppen most kerülhet pont a 33 éve fennálló vita végére. – Most jött el az ideje annak, hogy a két fél békésen megállapodjon. Jelentősen átalakult a kapcsolatrendszer a két kormány között, és szükséges is, hiszen egy szövetségi rendszerbe és kulturális csoportba tartozunk. A két kormányfő között kialakult személyes jó viszony is hozzájárult a megállapodás esélyéhez – vélekedett a tárcavezető.
Felidézte, hogy 1995-ben sikerült megállapodni a vízmegosztásról, ami a mai napig jól működik. Ennek keretében a szlovák fél vállalta, hogy a duzzasztómű ellenére a Mosoni-Dunába és a főágba is visszaenged vizet.
Emellett megépült az a fenékküszöb, amely segítségével a Duna vízszintje megemelkedett, és e két lépéssel sikerült elkerülni, vagy legalábbis mérsékelni a Szigetköz további kiszáradását. Azonban időközben a folyó medre egyre mélyebb, a vízhozam egyre kisebb, emiatt a vízellátás kérdése továbbra is nyitott.
Most vagy soha
Czepek Gábor a helyzetet politikailag rendkívül kényesnek nevezte, és emlékeztetett arra, hogy az elmúlt 33 évben semmi nem történt, ami előrevitte volna az ügyet. 2013-as árakon számolva a magyar államnak mintegy ötszázmilliárd forintja áll műtárgyakban, ezenkívül minden vízkormányzási ügyben a szlovákoktól függünk.
– A döntő változást abban látom, hogy a következő harminc év nem telhet el ugyanúgy, mint az előző harminc. Aki ezt hagyná, az politikai bűnt követne el
– fogalmazott a kormánybiztos.
1977-ben kezdődött
Magyarország és Csehszlovákia 1977-ben írt alá megállapodást a vízlépcsőrendszer építéséről. A terv vegyítette az áramtermelést, a hajózásfejlesztést és az árvízvédelmet. Magyar oldalon Nagymarosnál 180 MW-os, Szlovákiában Bősnél 720 MW-os erőművet terveztek. Azonban Magyarország 1989-ben felfüggesztette, majd 1992-ben környezetvédelmi okokra hivatkozva egyoldalúan felmondta a szerződést. Szlovákia viszont megépítette a bősi erőművet, elterelve a Dunát Dunacsúnynál, az ügy pedig a Hágai Nemzetközi Bírósághoz került a magyar fél kezdeményezésére. A testület mindkét felet elmarasztalta, hiszen a magyarok nem építették meg az erőművet, a szlovákok pedig elterelték a Dunát. A szerződés viszont a ma is érvényes.
