Bős-Nagymaros: Véget érhet a szlovák–magyar vita, közel a megállapodás

Úgy kap több vizet a Duna, hogy cserébe nem kell elcsúfítani a visegrádi látképet. A magyar és a szlovák félnek is bele kell nyugodnia abba, ami már megtörtént, és most előre kell nézni – ebben a szellemben születhet meg 33 év után az a megállapodás, amely végre lezárhatja a hírhedt bős-nagymarosi államközi vitát. A terveket kivétel és pártállás nélkül támogatják az érintett hazai önkormányzatok.

Most vagy soha

Czepek Gábor a helyzetet politikailag rendkívül kényesnek nevezte, és emlékeztetett arra, hogy az elmúlt 33 évben semmi nem történt, ami előrevitte volna az ügyet. 2013-as árakon számolva a magyar államnak mintegy ötszázmilliárd forintja áll műtárgyakban, ezenkívül minden vízkormányzási ügyben a szlovákoktól függünk. 

– A döntő változást abban látom, hogy a következő harminc év nem telhet el ugyanúgy, mint az előző harminc. Aki ezt hagyná, az politikai bűnt követne el

 – fogalmazott a kormánybiztos.

1977-ben kezdődött

Magyarország és Csehszlovákia 1977-ben írt alá megállapodást a vízlépcsőrendszer építéséről. A terv vegyítette az áramtermelést, a hajózásfejlesztést és az árvízvédelmet. Magyar oldalon Nagymarosnál 180 MW-os, Szlovákiában Bősnél 720 MW-os erőművet terveztek. Azonban Magyarország 1989-ben felfüggesztette, majd 1992-ben környezetvédelmi okokra hivatkozva egyoldalúan felmondta a szerződést. Szlovákia viszont megépítette a bősi erőművet, elterelve a Dunát Dunacsúnynál, az ügy pedig a Hágai Nemzetközi Bírósághoz került a magyar fél kezdeményezésére. A testület mindkét felet elmarasztalta, hiszen a magyarok nem építették meg az erőművet, a szlovákok pedig elterelték a Dunát. A szerződés viszont a ma is érvényes.