Nehéz helyzetben van a Peidl Gyula vezette látszatszakszervezeti kabinettől a stafétabotot augusztus 6-án átvevő Friedrich-kormány, mert valóságos hatalma nincs. A román hadsereg a fővárost és az ország nagy részét megszállva tartja, s amíg az antant nem ismeri el, diplomáciai szempontból is behatároltak a lehetőségei. Helyzete megszilárdítására előbb közzéteszi a Bajtársak! Nemzeti hadsereget szervezünk! című kiáltványt Schnetzer Ferenc hadügyminiszter, majd rá egy napra, augusztus 11-én Horthy Miklós altengernagyot az összes magyar haderők fővezérévé nevezi ki az államfői jogokat gyakorló József főherceg.
A nemzeti hadsereg vezetője proklamációban fordul a magyar nemzethez augusztus 14-én, amelyben úgy fogalmaz: „Büszke öntudattal azon reményben veszem át a parancsnokságot, hogy nagy ügyünk érdekében mindenki a legjobb tudása szerint támogatni fog engem. Isten áldása kisérje igaz ügyünket.” Eközben, miután a kormány első rendeletével megszüntette a földek szocializálását, visszakapták a tulajdonosok a birtokaikat, s ez „a gazdasági cselédek és munkások körében is általános megelégedéssel találkozott, s egyes gazdaságoktól eltekintve mindenütt végre is hajtatott”.
Megkezdődik a kommunista diktatúra alatt elkövetett bűnök elleni fellépés, a benne vezető szerepet vállalók számonkérése az igazságszolgáltatás legális eszközeivel. A Kúria elnöke és alelnöke „a bolsevizmus szörnyű bűneiről” nyilatkozik a 11-i Budapesti Közlönyben. Két nap múlva hirdetményt tesz közzé a budapesti államügyészség, amelyben arra szólítanak fel, hogy Kun Béláék bűnügyében közöljék a hatóságok, a területükön kiket öltek meg. Arról is tájékoztat a lap, hogy a volt külügyi népbiztost az antant is felelősségre akarja vonni. Napvilágot látnak az adatok Kun Béla harácsolásairól is. Egymás utáni számokban közlik a napvilágra kerülő gonosztettek részleteit. Szamuely Tibor népbiztos legelvetemültebb ítélet-végrehajtóját, Kohn-Kerekes Árpádot augusztus 12-én tartóztatják le. Éppen aznap, amikor a július végén bestiális kegyetlenséggel meggyilkolt és a Dunába vetett Mildner Ferenc tüzérszázadost, a Ludovika Akadémia tanárát, a június 24-i lázadás egyik vezéralakját temetik kormánytagok jelenlétében, és nagy tömeg kíséri utolsó útjára.
Közben arról számol be az újság, hogy „A terroristák és vezető kommunista agitátorok összefogdosása mindenütt megnyugtató hatást vált ki. A karhatalmak szervezése a dunántuli katonai parancsnokság vezetése alatt normálisan halad.” Augusztus 12-én Szászy Béla igazságügyminiszter hivatalosan bejelenti, hogy „az államügyészség Kun Béla és társai ellen a bűnvádi eljárást megindította, egyúttal megtette a szükséges lépéseket az Ausztriába menekült kommunisták kiadatásának kieszközlése iránt”.
Az osztrák csendőrök elől öngyilkosságba menekülő Szamuely Tibor exhumálása nagy érdeklődést vált ki, mert az a hír terjedt el, hogy agyonlőtték. A vizsgálat ezt megcáfolja. Korvin Ottót, a belügyi népbiztosság politikai osztályának rettegett vezetőjét is lefogják, mivel nem tudott a kormányváltásról, ezért biztonságban érezte magát. Tagadja, hogy saját hatáskörben rendelt volna el kivégzéseket, kínzásokat, ám bűntársai rá vallanak. Az őt „hóhérparancsnok”-nak nevező cikk szerint kihallgatói „Amikor arra vonatkozóan kérdezték meg, hogy nem bánja-e, amit tett, szinte kihívóan jelentette ki, hogy ha még egyszer meg kellene ugyanezt tenni, megtenné, legfeljebb a módszereken változtatna.
Wikipédia
A proletárdiktatura intézményes eszköze volt a terror és ő a terror eszközét teljes mértékben használta is.” A budapesti vörösőrség parancsnoka, Jancsik Ferenc másodjára kerül rendőrkézre, miután a Peidl-kormány alatt kommünbeli helyettese, a csakhamar szintén letartóztatott Vajda Zoltán álláshoz juthatott és kiengedte. A debreceni direktóriumot szintén vizsgálóbíró elé állítják: mind a 38 tagot a fővárosi Berlin szállóban találták meg, ahol a hajdúsági városban eltulajdonított pénzből éltek. Cserny Józsefet (képünkön), a Lenin-fiúk példátlan szadizmusáról hírhedtté vált vezetőjét is letartóztatják 15-én Szombathelyen. A terrorvezérről köztudomású volt: ha egy pribékjelölt jól, rezzenéstelen arccal gyilkolt, kezet fogott vele, és ezzel fel volt véve.
Létrejön 14-én az átalakított Friedrich-kormány. Az igazságügy-miniszter Baloghy György, aki annak köszönheti az életét, hogy a lakcímjegyzékben elírták a házszámát, így áprilisban az érte menő vörösterroristák nem tudták elhurcolni. 16-án kiadják az elfogatóparancsot a megszökött népbiztosok ellen, megkeresést küldve a magyar hatóságoknak s a bécsi rendőr-igazgatóságnak. A 22 tagú lista első helyén Kun Béla áll, majd olyan nevek következnek, mint Landler Jenő, Vágó Béla, Kunfi Zsigmond, Lukács György, Bokányi Dezső, Rákosi Mátyás, Pogány József és Böhm Vilmos. Alaposan gyanúsíthatók ugyanis gyilkosság, rablás, pénzhamisítás, magánlaksértés bűntettével mint tettesek vagy felbujtók.
Még bukása után napokkal is van áldozata a kommünnek: Bereczky Dávid csendőr őrmester 13-án Feldebrőn el akarja fogni Lukács Imre direktóriumi elnököt, ám az Mannlicherével lelövi és megszökik.
