– Az Örök tél kedvező fogadtatása és főképp az Emmy-díj után sokakban merülhetett fel a kérdés, hogy hol volt eddig ez a színésznő. Miért nem láttuk Gera Marinát korábban?
Közel húsz filmben játszottam már, és van mögöttem több mint félszáz színházi fellépés, sok főszereppel, de az igaz, hogy filmalkotásban jelentős szerepet korábban nem kaptam. Emögött az is meghúzódik, hogy amikor 2008-ban kijöttünk az évfolyamtársaimmal a Színművészetiről, légüres térbe léptünk. A gazdasági válság miatt szinte teljesen leállt a magyar filmgyártás, ezért esélyünk sem volt új produkciókba kerülni.
– Hogyan jött akkor az Örök tél?
Szász Attila rendező keresett meg, akinél már jártam az Apró mesék kasztingján. Bár akkor nem én kaptam meg a szerepet, az ismeretség megmaradt, és így képbe kerültem az új filmnél. Kétkörös meghallgatáson vettem részt, és bevallom, még életemben nem izgultam úgy egy szerepért, mint ekkor. Irént nagyon el akartam játszani; főleg, miután rendhagyó módon az egész forgatókönyvet elolvashattam. Olyannyira inspirált a történet, hogy mindennél jobban vágytam erre a lehetőségre.
– Mi fogta meg a történetben? Mitől volt ez más, mint a többi filmterv?
Elsősorban a női szemszögből megírt történet ragadott magával. Az, hogy végre valaki tud és mer is olyan forgatókönyvet írni, amely teljes mértékben egy nő karakterén keresztül mutat meg egy sorsfordító történelmi korszakot.
A teljes beszélgetést az eheti Mandiner című újságban olvashatják.
