Niedermüller Péter 2014-2019-ben volt az Európai Parlament képviselője. Nem meglepő módon legtöbbet a bevándorlók ügyében, a különféle kisebbségekért és hazáját kritizálva szólalt fel az EP-ben – írja a mandiner.hu.
Niedermüller Péter kirohanása a fehér, heteró keresztények ellen valószínűleg szakmai ártalom lehet: már az EP-ben is foglalkozott a témával, igaz, teljesen más megközelítésből. 2016 október 16-án például szóvá tette, hogy ugyan az EU-nak számos homofóbia és xenofóbia elleni deklarációja van, a rasszizmus és xenofóbia mégis a politikai élet része, és egyes pártok „a bevándorlók ellen kampányolnak, akkor is, ha azok másik tagállam állampolgárai”. Niedermüller szerint a brexitet is a gyűlöletbeszéd és a gyűlöletcselekmények elharapózása követte. Ezért azt kérdezi a Bizottságtól, hogy „mit kíván tenni a rasszizmus, a xenofóbia, a homofóbia és az intolerancia más formáinak a politikai kampányokban való megnyilvánulása ellen?” Sőt, a DK-s képviselő feltette azt a kérdést is: mit kíván tenni a Bizottság azon tagállamok ellen, amelyek papíron elfogadták a diszkriminációmentes dokumentumokat, de „nem alkalmazzák azt a gyakorlatban, és így nem nyújtanak védelmet a rasszista és xenofób gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények ellen?”
A migránsok pártján
Niedermüller Péter 2017 nyarán volt társszerzője egy parlamenti indítványnak, amely annak kapcsán született, hogy Donald Trump több hónapra megtiltotta a belépést az Egyesült Államok területére néhány muszlim ország állampolgárainak. Ezért az Európai Parlament az indítvány szerint „hangsúlyozza a kulturális sokszínűség iránti tiszteletét”, hogy a terrorizmus elleni harc nem igazolja egyes vallások követői és egyes népek tagjai iránti általános gyanút, és felszólítja az EU-t, hogy harcoljon a származásra, vallásra és nemzetiségre alapuló diszkrimináció, valamint a menekültek kirekesztése ellen. 2016 szeptemberében pedig a képviselő az EP Magyarországgal kapcsolatos aggodalmait megfogalmazó, 2015 júniusi határozata kapcsán szólalt fel, azt kérdezve a bizottságtól, hogy vajon a magyar kormány által 2016. október másodikára kiírt népszavazás, melyen arról szavaztunk, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa-e nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését, vajon kompatibilis-e az EU-s szerződésekkel, illetve az EU-s és a nemzetközi jog diszkriminációellenes kitételeivel.
A kormány ellen
Niedermüller azt is megkérdezte a bizottságtól, hogy nem tudná-e megosztani az EP-vel a testület véleményét a magyar menekültügyi szabályozásokkal kapcsolatban, illetve hogy a magyar rendőrség bevándorlókkal szembeni bánásmódja nem ellentétes-e az EU-s joggal. Az utolsó kérdés pedig arról szólt, mit kíván tenni a bizottság a ügyben. 2018 februárjában pedig még azt is megjegyezte: „Az Európai Parlamentnek alapvető kötelessége védelmeznie” a magyar kormány szerint Soroshoz köthető civil szervezeteket, „amelyek híján nincs demokrácia. Ki kell állnunk mellettük, és létre kell hoznunk egy olyan Demokrácia Alapot, amely közvetlenül és hosszú távon támogatja ezeket a civil szervezeteket.” Tehát Niedermüller még egy, az európai adófizetők pénzéből finanszírozott alapból is pénzelte volna a Soros által már támogatott NGO-kat.
2015 májusában pedig leszögezte, hogy „nem örülök annak, hogy itt van a Parlamentben a magyar miniszterelnök”, Orbán Viktor, mivel szerinte a magyar kormány politikája szembe megy az EU alapvető értékeivel.
A romák szegregációja
A romák iskolai szegregációjának megszüntetését követelő írott deklarációjának szerzőségén Niedermüller tizenegy képviselőtársával osztozott. Eme dokumentum szerint a romák szegregációja sérti az egyenlőség elvét, visszafordíthatatlanul rossz hatással van a roma gyermekek fejlődésére, de ennek ellenére számos európai országban létezik. Roma-ügyben egyébként máskor is aktivizálta magát a képviselő: 2017 márciusában a nemzetközi romanap alkalmából kérdezte meg a Bizottságot és a Tanácsot, hogy miként biztosítja a két testület, hogy „a küzdelem a cigányellenesség ellen az EU-s politika fő részévé válik”, és hogy miként figyeli az EU, hogy a nemzeti politikák megfelelnek-e az EU értékeinek.
A cikk teljes tartalma IDE kattintva érhető el.
