A könyv bevezetőjét jegyző L. Simon László fideszes országgyűlési képviselő hangsúlyozta: nagyívű tanulmánykötet készült, amely a Hóman-képet nagymértékben árnyalja, és arra kényszeríti az olvasót, hogy sok mindent újraértelmezzen vele kapcsolatban. Szerinte ezzel kellett volna kezdeni Hóman Bálint történész rehabilitációját, és utána lehetett volna dönteni arról, szükséges-e szobrot állítani neki.
L. Simon László közölte: a kettős mércét fel kell számolni. Kifejtette: Lukács György filozófus, aki személyesen tíz ember haláláért volt felelős, a mai napig – tudományos munkássága alapján helyesen – az MTA tagja, ugyanakkor a volt vallás- és közoktatásügyi minisztert, akit később felmentett a bíróság, máig nem rehabilitálta az Akadémia.
El kell választani a tudományos munkásságot a politikusitól, mert Hóman a magyar történettudomány egyik legnagyobb alakja volt, miközben hibás politikai döntései voltak, téves meglátásai pedig nem tagadhatók – fűzte hozzá.
Cser-Palkovics András (Fidesz) polgármester kiemelte, hogy a novemberben megjelent kötet nem politizál, nem értékel, hanem jól és precízen feldolgozza az alapítéletet, majd ugyanígy tesz a 2015-ös, a Fővárosi Törvényszéken született ítélet esetében is. Megjegyezte, hogy a könyvből pontosan kiderül, Hóman Bálintot miben vonták perbe és miben nem.
Jelezte, hogy a szoborállítással kapcsolatban kialakult vita jelentős részben arról szólt, ami az eredeti perben szóba sem került. Megemlítette, hogy jelenleg Székesfehérváron Hóman-szobor felállítására nincs lehetőség, ilyen előterjesztés évek óta nem készült és nem is tervezi senki, mert „a köznyugalmat a kérdés felkavarná, ezért nem időszerű a szobor kérdése”.
A városvezető szerint Hóman esetében elfogadhatatlan a zsidótörvények megszavazása, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy többé ilyenre ne kerülhessen sor, hiszen akkoriban több mint kétezer tisztes fehérvári polgárt hurcoltak el, és többségük sohasem tért vissza.
Varga István a politikus felmentését szorgalmazó ügyvéd elmondta, hogy húsz évig dolgozott a 2015-ös ítélet megszületéséért. Értetlenségének adott hangot, mert Hóman Bálintot bűncselekmény hiányában felmentették ugyan, a felmentő ítéletet mégsem veszik figyelembe, amire „nem volt még példa a rendszerváltozás óta”.
Ujvári Gábor a kötet szerkesztője, a Kodolányi János Egyetem tanára kiemelte: Hómant első fokon több mindennel vádolták, másodfokon viszont egyetlen vádpontba sűrítették a vádakat. Vezető pozíciójánál fogva háborús bűnösnek mondták ki, mert részt vett az 1941-es minisztertanácsi ülésen, amelyen határoztak a hadiállapotba lépésről a Szovjetunióval szemben. A 2015-ös ítélet Hóman Bálintot nem politikai döntéseiért viselt felelőssége alól mentette fel, hanem a háborús bűnösség alól – tette hozzá.
Megemlítette, a szoborállítással kapcsolatban Hómant azzal vádolták, hogy antiszemita volt és kulcsszerepe volt a zsidótörvények megalkotásában. Megerősítette, hogy az egykori akadémikus 1938-tól kezdve antiszemita politikusként jellemezhető, de „gyökeresen másképpen”, mint a magyar értelmiség döntő többsége, amely a mai besorolás szerint antiszemitává vált. Ujvári Gábor szerint Hóman azért hangoztatta, hogy zsidókérdés van Magyarországon, mert a zsidóság kulturális és gazdasági felülreprezentáltságát szerette volna visszaszorítani. Ez volt antiszemitizmusának alapja, mindez politikai számításból fakadt, ami súlyosbítja megítélését. Ugyanakkor 1944-ben ő volt az, aki a német megszállás után számos zsidó művészt, közéleti embert mentesített a deportálás alól.
Hóman Bálint történész, akadémikus, politikus 1885-ben született Budapesten. 1925-től tanított, az 1920-as évek elején az Országos Széchényi Könyvtár, majd a Magyar Nemzeti Múzeum élén állt. 1929-től az MTA rendes tagja, 1933 és 1945 között igazgatója.
Az 1930-40-es években több kormányban is vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Ezt a pozícióját a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta, majd a szovjet hadsereg elől Németország felé menekült és amerikai fogságba került. 1946-ban a Népbíróság háborús bűnösként életfogytiglanra ítélte, azzal az indokkal, hogy minisztersége idején a fasizmus egyre erősebb teret nyert a közoktatásban. A rabtartók kegyetlenkedései következtében 1951-ben a váci fegyházban halt meg, és a rabtemetőben jeltelen sírba helyezték.
Az 1990-es években vita folyt akadémiai tagságának rehabilitációjáról. 2000-ben megkezdődött a váci temető feltárása, és az ő földi maradványainak azonosítása is. 2001. október 13-án a tassi református temetőben újratemették. Külföldön élő fia akarata szerint az egykori miniszter, Darányi Kálmán családi kriptájában helyezték el. 2015-ben felmentették a háborús bűntett vádja alól.
2016-ban a Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítéletében elutasította a Hóman Bálint akadémiai tagságának visszaállítása érdekében benyújtott keresetet. 2016-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalása szerint Hóman Bálint felelős volt Magyarországnak „az önkényuralmi berendezkedést megtestesítő nemzetiszocialista Németországgal való kapcsolata megalapozásában és végzetes felerősítésében”.
