Horthy megerősíti az államhatalmat

A tárgyaláson döntő hatású volt Horthy Miklósnak a felszólalása, aki szintén a nemzeti erők együttműködésére, a megegyezésre hívta fel a pártokat.

Budapest, 1940-es évek Horthy Miklós kormányzó elhagyja a Stefánia út 34-36. szám alatt működő Park-Clubot. A felvétel készítésének pontos napja ismeretlen. MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi László Fotó: Várkonyi László Forrás: MTI

Az antant elunja a pártok huzakodását, ami gátolja az össznemzeti koalíciós kormány megalakulását, ezért ultimátumot ad. Az Est erről így tudósít november 19-i számában: „Sir George Clerk bejelentette az értekezletnek, hogy az ötös tanács jegyzékben küldi üzenetét a magyar pártoknak. […] a legfelsőbb tanácsnak azt a kívánságát fejezi ki, hogy Magyarországgal mielőbb megkössék a békét, hangsúlyozza azonban, hogy ez csak az esetben történhetik meg, ha Magyarországon olyan kormány alakul, mely a nemzet összes erőit magában foglalja s alkalmas arra, hogy Magyarországon a belső nyugalmat és társadalmi békét biztosítsa, a nemzetgyűlési választások pártatlanságát minden irányban garantálja, […] Amennyiben a pártok között a hét végéig nem jön létre a szükséges megegyezés, a békekonferencia utasítja megbízottját, Sir George Clerket, hogy utazzék vissza Párizsba és az összeköttetést Magyarországgal megszakítják.”

A tárgyaláson „Döntő hatású volt Horthy Miklósnak a felszólalása, aki szintén a nemzeti erők együttműködésére, a megegyezésre hívta fel a pártokat”. Mindezek hatására a keresztény pártok tanácskozása „elhatározta, hogy a kormány engedni fog az entente követeléseinek abban az esetben, ha a többi pártok megmaradnak mai mérsékelt álláspontjukon. A kormány belátja, hogy Magyarország létérdekeit tenné kockára, ha a megegyezést a maga részéről meghiúsítaná”. Majd hírül adják: „Friedrich István miniszterelnök bejelentette, hogy lemond, egyben közölte, hogy utódjául Huszár Károly kultuszminisztert ajánlja. Friedrich kijelentette azt is, hogy az új miniszterelnök a keresztény pártokhoz tartozó politikus legyen.” Huszár Károlyt végül elfogadják a pártok.

Az új kormány 24-én leteszi az esküt, ám addig nehéz tárgyalások zajlanak. Beszédes Az Est címe: Milyen garanciákat kér a szélsőbaloldal? A Budapesti Hírlap szerint „a szocialisták két miniszteri tárcát követelnek: a kereskedelmit és a népjólétit, emellett a népegészségügyi minisztérium megszüntetését és beolvasztását a népjóléti minisztérium keretébe”. Az ok: az állami alkalmazottak széles rétegei felett rendelkezhetnének. A végén csupán a népjóléti és munkaügyi tárcát kapják meg. „De van a szocialistáknak egy általános politikai természetű követelése is, nevezetesen az, hogy a nemzetgyűlési választás ne december 21-én, hanem legalább egy hónappal később történjék.” Ez a kérésük teljesül, ami azért figyelemre méltó, mert az általuk szorgalmazott időpontban, január 25-én megtartott választáson pár nappal azelőtti döntésük nyomán egyedül ők nem vesznek részt.

A Budapesti Hírlap arról is beszámol: „A szocialistáknak egy másik követelése arra irányul, hogy a választandó nemzetgyűlés csak hat hónapra terjedő mandátummal s szorosan körülhatárolt munkaprogrammal szereltessék föl. Az volna a legfőbb tennivalója, hogy ratifikálja a békeszerződést, azután az új (még radikálisabb) választójogot kellene törvénybe iktatni, s csak az ennek alapján összeülő új nemzetgyűlés volna hivatva organikus országos reformok megvalósítására. Világos, hogy ezzel csak elnyújtódnék az általános bizonytalanság s az új választás közelsége tömérdek agitációs anyagot és új felfordulás csíráit hordaná magában. Huszár Károly ez okon elutasítja ennek a követelésnek teljesítését.”

A fővezérség közleményt tesz közzé: „Az új kormány a politikai magyar közélet egyetértésével állíttatott össze és az antant elismerte, mint béketárgyalásra alkalmas kormányt. Minden magyar hazafinak szent kötelessége a mai nehéz helyzetben e kormányt teljes erejével támogatni. A Nemzeti Hadsereg, mint a törvényesség őre és oltalmazója, egyöntetűen e kormány mögött áll.”

Horthy külföldi újságírókat fogad, akiknek kifejti: „A hadsereget Budapesten ‘fehér gárdának’ nevezték el, és magam is olvastam néhány amerikai lapban olyan kegyetlenségekről, amelyeket ez a hadsereg állítólag elkövetett. Ezeknek a híreknek a kilencvenkilenc százaléka hazugság. Egynéhány túlkapás – sajnos – történt ugyan, de ezek a legnagyobb szigorral fenyíttettek meg. Másfelől azonban nem lehet csodálkozni azon, ha egy tiszt, aki testvérének a gyilkosára bukkant, azt nem kímélte. […] Budapesten teljes nyugalom van, s az én feladatom ezt biztosítani.”

Fotó: MTI

November 20-án Horthy Miklós fogadja a Magyar Zsidó Szövetség küldöttségét. „Polnay Jenő üdvözlőbeszédében a magyar zsidóságnak a fővezér és a nemzeti haderő iránt való lelkes bizalmát hangoztatta s kijelentette, hogy a magyar zsidóság rendületlen hazaszeretetéből fog erőt meríteni arra, hogy a magyar haza nemzeti és gazdasági újraépítésének munkájából hazafias áldozatkészséggel kivegye a maga részét.” A fővezér úgy válaszol: „A hazafias érzésű zsidók tragikumát látja abban, hogy a bolsevista vezérek legnagyobb része az ő felekezetükből került ki. Ennek tulajdoníthatók a szovjeturalom letörését közvetlenül követő időben a Dunántúl némely helyén előfordult sajnálatos események, melyek azonban nem ismétlődhetnek, mert a hadvezetőség a legnagyobb energiával gondoskodott a rend és nyugalom helyreállításáról. Őszinte megelégedéssel fogadja – mondotta Horthy – a magyar zsidóság abbeli készségét, hogy a nemzeti újjászületés munkájában hazafias szellemben kíván közreműködni. A hadsereg […] oltalmazni fogja mindazokat, akik tisztességes munkával, becsületben és hazafias szellemben szolgálják a nemzet érdekeit.”