Az Országgyűlés elnöke kiemelte: az elmúlt harminc esztendőben a Rákóczi Szövetség a maga társadalmi eszközeivel és minden erejével részt vett abban a küzdelemben, amelyben a hazájukat és nemzetüket szerető magyarok – a rendszerváltoztatást követő húsz év küzdelmei után – 2010-ben országunkban demokratikus módon lezárták a posztkommunizmus korszakát, és azzal együtt a nemzeti elidegenítés nem ritkán állami szintre emelt politikájának is véget vetettek.
Kövér László úgy fogalmazott, az elmúlt harminc év közösen folytatott nemzeti szabadságharc volt a javából, amelyben a Rákóczi Szövetség a dolgos hétköznapokon és a lélekerősítő ünnepeken, nehéz időkben és jó időkben rendületlenül teljesítette vállalt szolgálatát.
Felidézte, hogy a magyarság önmagától való elidegenítését célzó kísérleteknek hosszú múltja van, hiszen azon történelmi létküzdelmeknek, amelyeket egy évezrede a szülőföldjén folytat a nemzetünk, nemcsak a fizikai erőn alapuló katonai, hanem a szellemi erőre alapozott összecsapások is a részét képezik.
A modernnek mondott korban azonban Európában a hadviselés szabályai megváltoztak. Kialakult a törekvés arra, hogy a fizikailag, katonailag legyőzött veszteseket szellemi eszközökkel is alávessék egy olyan tudatállapot kialakítása és fenntartása érdekében, amelyben a vesztes természetesnek, szükségszerűnek és megváltozhatatlannak gondolja az alávetettségét – mondta Kövér László.
Hozzátette: az ilyen tudatállapothoz vezető lélektani és szellemi eszközöket a győztesek leginkább a legyőzöttek oktatásában és kultúrájában vetették be.
Céljuk az volt, hogy felszámolják a legyőzöttek szellemi önvédelmi képességeit azáltal, hogy átírják múltjukat, elhazudják gyökereiket, szétzilálják önazonosságukat, kishitűséget, áldozati bűntudatot és egymás iránti részvétlenséget gerjesztenek bennük – közölte a házelnök.
„Az volt a cél, hogy – a biztosabb uralhatóság érdekében – a fizikailag legyőzött, alávetett nemzeti közösséget elidegenítsék önmagától, és meghasonlott állapotba sodorják” – mondta Kövér László.
„Mi, magyarok talán a XIX. században szembesültünk először a szándékos és módszeres nemzeti elidegenítéssel, mint ellenünk alkalmazott hadviselési móddal, amikor a vérbe fojtott szabadságharcunk után ránk tört a Habsburg birodalom rossz emlékű Bach korszaka” – mondta.
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Kitért arra, hogy a kiegyezés után ez a politika meghátrált, sokaknak úgy tűnt, hogy végleg, de – több mint száz év távlatából – pontosan tudni, hogy a XX. század elején a nemzeti elidegenítés magyarországi erői újult erővel léptek a szellemi és politikai küzdőterekre.
A XX. században 1956 után tört rá a magyarságra másodszor a nemzeti elidegenítés körmönfont politikája – emlékeztetett, hozzátéve: miután a forradalmat és szabadságharcot idegen túlerővel vérbe fojtó, nemzetárulásban és gyilkolásban fogant politikai hatalom megszilárdult, több mint három évtizedig ismét kezdetét vette a magyarságot önmagától elidegenítő politika, melynek kiemelt célpontja a fiatalság volt. A hatalom rettegett attól, hogy a nemzeti öntudat és a Kárpát-medencei összetartozás érzése erőt adhat a magyar fiatalságnak, rettegett attól, hogy a fiatalok megpróbálnak nemzeti alapon megszerveződni, és ennek megakadályozása érdekében az oktatásban, kultúrában és a médiában bevetette a tudatipar minden fegyverét – fogalmazott az Országgyűlés elnöke.
Kövér László felidézte a Hősök terén 1988-ban elhangzottakat: „minden ember elidegeníthetetlen joga, hogy saját kultúrájában és a saját nemzeti önazonosságában élje le az életét a maga vagy az ősei által épített otthonában”, és azt mondta: akkor a hallgatóság az erdélyi magyarságra gondolt, napjainkban azonban mindannyian minden európai keresztény emberre is gondolhatunk.
Kiemelte: a három nap múlva esedékes európai parlamenti választások kapcsán „minden jószándékú választópolgárt bátran emlékeztessünk erre az 1988-as magyar üzenetre”.
Felidézte, hogy 1989-ben nemcsak politikai rendszerváltoztatás előtt állt a magyarság, nemcsak demokráciát akartunk a diktatúra helyett, nemcsak gazdasági rendszerváltoztatás előtt állt az ország, hogy a hiányt termelő tervgazdaság helyett jólétet biztosító piacgazdaságot teremtsünk magunknak. A nemzet önmagáról való gondolkodásában, ha úgy tetszik a nemzetpolitika szellemi és lelki alapjaiban is rendszert kellett váltani: a nemzeti elidegenítés és elidegenülés XX. századi korszakát le kellett zárni, a nemzeti tudatosodás és összetartozás XXI. századi korát pedig meg kellett nyitni – hangsúlyozta Kövér László.
Rámutatott: a nemzeti elidegenedés erdejének sűrűjéből, amelynek az 1956 utáni több mint három évtized során a mélyére vittek bennünket, 1990 után, húsz küzdelmes esztendő alatt – néha utat tévesztve, vissza-visszafordulva vagy körben járva, de 2010-re végre kijutottunk.
Ezen kiszabadulásunkat 2011-ben képletesen kőbe is véstük, mégpedig Magyarország új alaptörvényébe, amely a XXI. században az államunk újjáépítésének és nemzetünk megerősítésének értékrendi, közjogi és politikai keretét képezi – rögzítette Kövér László, aki méltatta Halzl József, a Rákóczi Szövetség örökös tiszteletbeli elnökének szerepvállalását. Azt mondta: az ő hite és teljesítménye nélkül a szövetség nem lehetne az, ami.
