– Hogy értékeli a miniszterelnök úr azon kijelentését, hogy a börtönbiznisznek véget kell vetni?
– A kormányfő múlt heti nemzetközi sajtótájékoztatóján elhangzottak egy, a többségi társadalom számára nehezen felfogható, a magyar emberek többsége által vélhetőleg igazságtalannak tartott helyzet felszámolására irányultak. Jelesül, ha van egy olyan visszaélésszerűnek tűnő perlési gyakorlat az elítélt bűnelkövetők részéről, amely tízmilliárdos tétel a költségvetés számára, akkor legalábbis legitim a jelenséget boncolgató szakmai és társadalmi vita. Az, hogy egyébként nem elhanyagolható módon az ügyben külföldről finanszírozott ügynökszervezetek is érintettek, további lendületet adhat a diskurzusnak.
– Van-e iránymutató jó nemzetközi gyakorlat?
– A nemzetközi fórumokat megelőző hatékony jogorvoslati fórumnak tekinthető Alkotmánybíróság előtt a panaszosok többnyire az Alaptörvényben foglalt kínzás, embertelen bánásmód tilalmára, a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogra, továbbá Bvtv. azon szakaszára szoktak hivatkozni, amely alapján kártalanítás jár az elítéltnek vagy az egyéb jogcímen fogvatartottnak a fogva tartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás (a továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) által előidézett sérelem miatt. Az esetlegesen megítélt kártalanítás minden egyes, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények között eltöltött nap után jár. A nemzetközi gyakorlat – leginkább az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozásában – lényegében ezzel megegyező, az pedig, hogy ez jó vagy sem, egyéni mérlegelés kérdése…
– Kinek az érdeke a börtönbiznisz fenntartása?
– Jelenleg megközelítőleg 18 000 fogvatartott raboskodik a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben, ehhez képest csupán 2018-ban több mint 11 000 kártalanítási ügy érkezett a magyar bíróságokra. Ha személyenként egymillió forintos kártalanítással számolunk (előfordul ennél lényegesen magasabb, akár ötmillió forintot is kitevő összeg), kiderül, hogy az állam jelentős összegeket köteles kifizetni az elítélt bűnözők számára. Ráadásul nemcsak a fogvatartottak, de a szabadidejükben a kormányt itthon és külföldön nyíltan támadó „civil szervezetek” is többségében kedvezményezettjei a megítélt pénzeknek. Egy tavaly augusztusi internetes újságcikkben ugyanakkor az áll, hogy miután egyes érintett „civilek” heves tiltakozása ellenére felmondta a Büntetés-végrehajtási Intézet Országos Parancsnoksága 2017-ben velük a szakmai együttműködést, a következő évben már ötször (!) annyi bírósági döntés született a nem megfelelő börtönkörülmények miatt. Amit ezzel sugallnak, az mélyen elgondolkodtató és bizonyára sokak számára burkolt fenyegetésként, zsarolásként is értelmezhető.
– Sikeres lehet-e ez a kormányzati törekvés?
– (…) Mivel 2010 után a kormányzat célkitűzési nyomán a büntetés-végrehajtási rendszer három legfontosabb feladata a megfelelően képzett hivatásos állomány garantálása, a biztonságos fogva tartási körülmények kialakítása, továbbá a fogvatartottak visszavezetése a munkaalapú társadalomba. Mindezen célok megítélésem szerint alkalmasak arra, hogy megfelelő alapot nyújtsanak ahhoz a kormányzati törekvéshez, hogy a visszaélésszerű, folyamatos kiszivattyúzását a költségvetési pénzeknek törvényes eszközökkel megakadályozzák, hiszen egyetérthetünk abban, hogy a szóban forgó milliárdok a börtönviszonyok további fejlesztésére is fordíthatóak lennének.
Az interjú teljes tartalma IDE kattintva olvasható.
