Molnár Attila Károly szerint – aki magát konzervatívnak tartja – nem az a kérdés, hogy magunkra milyen címkéket aggatunk, hanem az, hogy hogyan akarjuk a világ problémáit megoldani.
Az eszmetörténész szerint Magyarországon jó márka lett az egykor lesajnált konzervativizmusból a kétezres éveket követően, amíg korábban legfeljebb csak a jobboldali jelzőt használták előszeretettel. Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a nyugati konzervatív politikusok sikeresek voltak, ugyanakkor a posztkommunista pártok kormányzását a sikertelenség jellemezte. Magyarországon ugyanez volt a helyzet, arról az időszakról nem is beszélve, amikor a liberálisok is szerepet vállaltak az ország irányításában – mondta el a műsorban Molnár Attila Károly.
A konzervatívok számára – utalva itt Erich Vögelin politikai filozófiájára – egyáltalán nem evidensek a modernitás előfeltevései. A mai feszültségek abból fakadnak, hogy amennyiben a konzervatívok hatalmon vannak, a gondolatrendszerük természete a szakpolitikák terén is érvényesül. Jó példa volt erre az a ,,botrány”, amikor az ,,Isten” szó bekerült az Alaptörvénybe, mivel a szekuláris politikai gondolkodás szerint már meghaladott ilyesmit alkotmányba foglalni.
A műsorban G. Fodor Gábor az eszmetörténésszel azt a kérdést is megvizsgálta, hogy miért zavarja a konzervatívok ellenségeit a család köteléke. A műsorvezetővel arra a megállapításra jutottak, hogy valamennyi baloldali szerint az egyéni szabadságot korlátozza. A regionalizmus, a nemzet, vagy egyáltalán bármi, ami elfogultsággal jár ugyancsak leküzdendő probléma a progresszívok szemében.
A teljes beszélgetés IDE KATTINTVA tekinthető meg.
