Óriási tanárhiányról, több mint ezeregyszáz betöltetlen állásról harsogott a minap az RTL Híradó, súlyos és tarthatatlan helyzetet vizionálva. A valóságban korántsem ennyire drámai a helyzet, a közigazgatási állásportál adatai szerint nagyjából ugyanannyi pedagógust keresnek most, mint az elmúlt években. A több mint ezer tanár mellett ötszáz tanító és ugyanennyi óvodapedagógus is munkát kaphat, ami nagyságrendileg megegyezik az utóbbi években üresen maradt 2-3 ezer álláshellyel.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szerint nincs rendszerszintű pedagógushiány, természetes, hogy elsősorban nyáron van nagyobb mozgás az álláshelyek között. Helyi szinten, egyes tantárgyak esetében előfordulhat, hogy egy iskola átmenetileg nem talál megfelelő szakembert – írták, jelezve: Ausztriában, Csehországban, Olaszországban, Szlovéniában vagy épp Írországban is jóval több tanuló jut egy tanárra, mint hazánkban. A főállású pedagógusok százötvenezres összlétszáma jó néhány éve viszonylag állandó, az óvodákban 31 ezren, az általános iskolákban 75 ezren, a középiskolákban 43 ezren dolgoznak országszerte.
A KSH idei összesítése szerint az általánosban 1,4 százalékkal, a középiskolákban pedig két százalékkal lettek tavalyhoz képest kevesebben a tanárok. Húszéves távlatban mintegy tízszázalékos a csökkenés, a tanulólétszám a demográfiai folyamatok miatt ugyanakkor ennél jóval nagyobb mértékben, húsz százalékkal mérséklődött, vagyis az egy pedagógusra jutó gyermeklétszám továbbra is kedvező.
Egy tanárra az általános iskolában 9,5 gyerek jut, a gimnáziumokban 10,2, a szakgimnáziumokban 8,8, a szakközépiskolákban pedig 11,1. Országos átlagban egy óvodapedagógus 10,6 gyermekkel foglalkozik. Az adatok nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket, az OECD-átlag ugyanis pedagógusonként 15 gyerek.
A probléma egyelőre tehát nem a létszámban, inkább az elöregedésben keresendő: a legutóbbi, 2018-as, felső tagozatos tanárokat érintő nemzetközi felmérés (Teaching and Learning International Survey) szerint a hazai válaszadók csaknem fele az ötven feletti korosztályból került ki, a tanárok átlagéletkora 47,6 év volt, miközben a harminc év alattiak aránya még az öt százalékot sem érte el.
Csak helyi szinten, egyes tantárgyak esetében fordulhat elő, hogy nem találnak szakembert
Fotó: Havran Zoltán
Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára az elmúlt év során többször is hangoztatta, hogy még mindig magasabb a frissen végzett, pályakezdők száma, mint a nyugdíjba vonulóké. Ez azonban beavatkozás nélkül hamar átfordulhat. Ahogy arra Horváth Péter, a Nemzeti Pedagóguskar (NPK) elnöke lapunknak nemrég rámutatott: helyettesítésekkel még tudják orvosolni a helyzetet az iskolák, de öt éven belül rengetegen fogják egyszerre elérni a nyugdíjkorhatárt. Úgy látják, hogy a következő egy-két évben még kezelhető marad a helyzet, de utána jön egy olyan időszak, amikor évente öt-hatezren vonulnak nyugdíjba. Ezzel szemben a gyakornoki vizsgát tevő, vagyis tényegesen munkába álló fiatalok éves létszáma háromezer alatt marad.
Vállalkozó kedvű fiatalból nincs hiány, az elmúlt években kilenc-tízezren, idén pedig hat és fél ezren kerültek be a felsőoktatásba valamilyen pedagógus szakra (az idei létszám a pótfelvételin még nőni fog). Rétvári Bence kiemelte: 2010 és 2018 között csaknem harminc százalékkal nőtt a pedagóguspályára felvételizők száma.
Hogy az érintettek diplomaszerzés után munkába is álljanak, azt a Klebelsberg képzési ösztöndíj is segíti, amelyre több mint 3,5 milliárd forintot költött már el a kormány. Az ösztöndíj összege a tanulmányi eredménytől és a választott szaktól függ: a kiemelten támogatott szakok közé tartozik az informatikatanár, a matematikatanár, a testnevelő tanár, a biológiatanár, a fizikatanár, a kémiatanár, a technika-, életvitel- és gyakorlattanár, a természetismeret-, valamint a környezettanár.
A tanárhiányt enyhítheti az is, hogy a diplomamentő program révén csaknem tízezer pedagógus oklevelet adtak át nyelvvizsga nélkül. Rétvári Bence a parlamentben nemrég hangsúlyozta, hogy a kormány továbbra is prioritásként kezeli a pedagóguspálya vonzóvá tételét, és vizsgálja a lehetőségeket, hogy létszámban és tudásban is biztosítható legyen a megfelelő színvonalú oktatás.
