A magyar katonák sohasem áldozhatók fel idegen nagyhatalmi érdekek oltárán – jelentette ki a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára pénteken Budapesten, az 1943-as doni áttörés évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.
Németh Szilárd azt mondta, a 2. magyar hadsereg doni katasztrófája a 21. század Magyarországa, benne a Magyar Honvédség újjáépítése megszervezőinek megszívlelendő tanulságokkal szolgál. Magyar honvéd csak nemzeti érdeket szolgálhat – hangoztatta Németh Szilárd, kiemelve azt is, hogy a kormány, valamint a Magyar Honvédség vezetősége megbecsüli és tiszteli a haza fegyveres védelmét ellátó katonáit.
Németh Szilárd hangsúlyozta: a mindenkori politikai és katonai vezetőknek minden, a magyar katonák bevetésével kapcsolatos eshetőségre kell, hogy legyen tervük, forgatókönyvük. A magyar honvédeket a lehető legjobb kiképzésben kell részesíteni, meg kell becsülni őket és a legkorszerűbb fegyverekkel, málhával, valamint önvédelmi eszközökkel kell ellátni.
Németh Szilárd elmondta, hogy a 200 ezres doni hadsereg mostoha körülmények között harcolt. 20. századi hadtörténeti példákat is nehéz lenne találni arra, hogy egy ekkora hadsereg ilyen kemény körülmények között ellent tudott volna állni a súlypontokra koncentráló, személyi és fegyverzeti túlerővel rendelkező ellenség támadásainak – tette hozzá.
A politikus kitért arra is, hogy a 2. hadsereg katonáinak fegyverzetét és felszerelését még manapság is számos kritika éri, ugyanakkor a korabeli hadiokmányokból az derül ki – folytatta -, hogy a katonai vezetők fegyverzeti és technikai viszonylatban a hazai forrásokhoz képest a lehető legjobban próbálták felszerelni a kivonuló alakulatokat.
Németh Szilárd beszédében megemlékezett a mintegy 40 ezer munkaszolgálatosról is, akiknek a zöme 1942 őszétől munkaképtelenné vált a nehéz és megerőltető fizikai munkától, az alultápláltságtól és az őket érő atrocitások következtében; sokan a korán beköszöntő télen megfagytak közülük.
Az államtitkár kijelentette: 1945 után a 2. hadsereg tragédiáját elhazudta, meghamisította és saját hatalmának igazolására silányította a kommunista hatalom. Nemcsak a méltó megemlékezést tagadták meg, hanem a hősök és áldozatok sírjait is veszni hagyták. Csak a rendszerváltás után születhettek meg a keleti fronton harcolókról az első történethű, „a téma felé nemzeti szemlélettel, emberséggel forduló hadtörténeti feldolgozások” – mondta.
Németh Szilárd közölte azt is: január 6-án együttműködési megállapodást írtak alá a minisztérium, a kőszegi önkormányzat és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének képviselői a kőszegi, Guba-hegyi munkaszolgálatos emlékhely felújítása érdekében.
A Honvédelmi Minisztérium, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamit a Honvéd Hagyományőrző Egyesület megemlékezésén a doni hősöknek a hadtörténeti múzeum udvarán található emléktáblájánál koszorúkat helyeztek el, köztük Áder János államfőét, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesét. A honvédelmi tárca és a honvédség közös koszorúját Németh Szilárd és Mihócza Zoltán altábornagy, a Magyar Honvédség Parancsnokságának törzsfőnöke helyezte el.
A megemlékezésen részt vett Smohay Ferenc, a doni katasztrófa ma is élő egyetlen túlélője, aki aknavetősként szolgált a 2. magyar hadseregben.
A szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban hetvenöt éve, 1943. január 12-én indította meg támadását a 207 ezer emberből álló 2. magyar hadsereg ellen. A veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei 70 százalékosak voltak, az emberveszteséget 93 500-re, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik; a sebesültek és fogságba esők pontos száma sem ismert.
