Orbán Balázs hangsúlyozta: a szabadság összeköt és felemel mindannyiunkat, igazi értékét a maga teljességében csak Recsk történetének fényében érthetjük meg.
Rámutatott: a kényszermunka-tábor bezárásának 66. évfordulóján egyszerre kell emlékezni és ünnepelni. Emlékezni mindazokra, „akiket itt a szocializmus idején, világboldogítónak hazudott eszme nevében megkínoztak, testileg és lelkileg megtörtek, vagy meggyilkoltak”. Arra a mérhetetlen szenvedésre, amin az itt fogva tartott másfél ezer rab a Rákosi-diktatúra legsötétebb évei alatt keresztülment – fűzte hozzá.
Ugyanakkor ünneplésre ad okot, hogy „végül ennyi fájdalom után mégis győzött az igazság és a szabadság is” – hangoztatta az államtitkár, hozzátéve: szerencsés dolog ez, mert az élet nem mindig igazságos és nem minden helyzetből jönnek ki győztesen a jók, és vesztesen a rosszak. Ünnepeljük, hogy a diktatúra elporladt és vele együtt a világboldogító ideológia is a történelem szemétdombjára került, legalábbis egyelőre – fogalmazott az államtitkár, megjegyezve: azon dolgoznak, hogy ez így is maradjon.
Orbán Balázs rámutatott: a recski rabok és hozzátartozóik, tisztelőik a jelenlétükkel, személyes történetükkel tanúsítják, hogy ami itt történt, az valódi történelem. Ennek része a tábor működése éppúgy, mint a rá való emlékezés jogának és lehetőségének kiharcolása is. Mindez nem múlik el, nemzetünk életének része marad – mondta.
E történelem megismerése nélkül nem érthetjük meg, mivé formált bennünket a 20. század és ez az, ami örök időkre figyelmeztet minden embert: az elképzelhetetlennek hitt igazságtalanság is megtörténhet velünk, ha nem tartunk össze és nem vagyunk képesek megvédeni hazánkat, a szabad Magyarországot – jelentette ki az államtitkár.
Szólt arról is, hogy a recski szövetség a rendszerváltoztatás egyik fontos eseményeként és jeleként emelte fel zászlaját azokban az időkben, amikor 1956 igazsága „lassan, de biztosan kiforgatta sarkából az idegen megszállók fegyveres támogatását elvesztő diktatúrát”. Emlékeztetett arra, hogy a szövetség tagjai a nemzet egyik legfontosabb múlt századi történetének megőrzésére vállalkoztak. Hatalmas munka és komoly küzdelem várt azokra, akik fel akarták tárni és meg akarták osztani az itt történteket: szembe kellett szállniuk a hallgatás és az elleplezés falával, amelyet a diktatúra vont a recski tábor köré, és melyet annak örökösei minden eszközzel igyekeztek fenntartani – közölte.
Az eredeti helyszínt szinte teljesen eltüntették és minden, a táborra utaló jelet igyekeztek kitörölni a tájból – idézte fel. Meg kellett nyitni a levéltárakat, felkutatni az archívumokat, versenyt kellett futni az idő múlásával és meg kellett szólaltatni minden tanút, akit lehetett – jelezte.
Orbán Balázs utalt arra is, hogy eközben meg kellett küzdeni a „múlt örökösei által szított kádári nosztalgia hullámaival” és a „mit számít ez már” közönyével is. Ám végül megszületett egy sor visszaemlékezés, néhány film, sok újságcikk és rádióműsor, történelmi tanulmányok és hosszú évek várakozása után maga az emlékpark, ahol végre méltó módon lehet fejet hajtani – jelentette ki.
A nemzet nagy hálával és köszönettel tartozik a recski raboknak, hozzátartozóiknak, barátaiknak, akik megtették, amit megtehettek: megőrizték a táborban történtek emlékét, tanúságot tettek a kommunizmus, a létező szocializmus igazi arcáról, a végletekig vitt abszurd embertelenségről – fogalmazott az államtitkár.
