Potápi Árpád János a 2018-19-es programok zárókonferenciáján köszönetet mondott az ösztöndíjasok munkájáért, kiemelve: mindkét program a magyar identitás megőrzését célozza.
Kifejtette: a diaszpórát felkaroló Kőrösi Csoma Sándor-program 2013-ban 47 ösztöndíjassal indult, és ehhez csatlakozott 2015-től a Kárpát-medence szórványmagyarságát támogató Petőfi Sándor-program. Mostanra 225 ösztöndíjasa van a két programnak, amire méltán lehetnek büszkék. A két kezdeményezés szavai szerint kicsit kirakata is a nemzetpolitikának.
Jelezte: igyekeznek a közösségek és a külhoni magyar szervezetek igényeit figyelembe venni, megpróbálják azokat kiszolgálni, még ha ez szinte lehetetlen feladatnak is tűnik néha.
Kitért arra is, hogy a közelmúltban feltérképezték, hány hétvégi iskola működik; jelenleg 213 ilyen intézményről tudnak, tapasztalataik szerint ezek száma folyamatosan bővül, ugyanakkor az ösztöndíjasok nélkül ezek működése is sokkal nehezebb lenne.
A nemzetpolitikai államtitkár megemlítette azt is, hogy az ösztöndíj rendszere évről évre változik, vannak újdonságok a magyar szervezetek igényei alapján, illetve a nemzetpolitikai célok megvalósítása érdekében.
Potápi Árpád János reményének adott hangot, hogy nemcsak az ösztöndíjasok tudtak sokat nyújtani a magyar közösségeknek, hanem a közösségek is sokat adtak az ösztöndíjasoknak. Mindenki, aki ebben a programban részt vett, örök életre „megfertőződött” a nemzetpolitikával – fűzte hozzá.
A szórványmagyarságot segítő Petőfi Sándor-programot 75 ösztöndíjas számára hirdették meg, 9 hónapra szólt, szeptemberben indult.
A diaszpórát támogató Kőrösi Csoma Sándor-programnak csaknem 30 célországa van, érinti Európát, Ázsiát, Észak- és Dél-Amerikát, Dél-Afrikát, Ausztráliát és Új-Zélandot. 150 ösztöndíjas utazhatott ki az északi féltekére szeptembertől 9 hónapra, a déli féltekére júniustól 6 hónapra. A kiutazók között első alkalommal egyházi ösztöndíjasok is voltak.
