Ám ha azt hisszük, hogy a származási ügyek csak a Jobbikot érdeklik, tévedünk. A tegnapi NOL.hu-n olvashattunk arról, hogy Radnóti Zoltán rabbi írásban szólította fel lemondásra a kalandos életű Schwezoff Dávidot, ekképpen: „A budapesti zsidóság nevetve és dühöngve figyelt téged. A kétes ügyeidet, a kétes származásodat és mindent, ami hozzád és a barátaidhoz kötődött.” Bár meggyőződésem, hogy Schwezoff Dávidon nemcsak a budapesti zsidóság nevet, és nemcsak a transzvesztitává változott evangélikus kántoron, hanem azon a szervezeten is, amelyik vezető pozícióba emelte ezt az enyhén skizofrén életművészt, azon azért mégis fennakadtam, hogy „kétes származásod”. A hangom is elfúl a kíváncsiságtól: vajon egy származás (bármilyen származás!) mitől kétes? Attól, hogy a vérvonal ide-oda kanyarog? Csak nem rettenünk meg egy kis vérkeveredéstől, rabbi uram?
Vagy rasszizmusból is van politikailag korrekt?
