A kommunizmus áldozatainak emléknapjához közeledve a Nemzeti Örökség Intézete (Nöri) szinte teljessé tette a Nemzeti Gyászpark adatbázisát, így elérhető annak a csaknem 1200 embernek az életrajza, akiket a kommunizmus áldozataként kivégeztek és a Rákoskeresztúri új köztemető három parcellájában (298, 300, 301) temettek el.
A sírkert látogatóközpontjában pénteken tartott sajtótájékoztatón Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója elmondta: a Nemzeti Emlékezet Bizottságával és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával folytatott közös munka fontos állomásához érkeztek, de a kutatás továbbra sincs befejezve.
A látogatóközpontban – ahol az elmúlt években mintegy 20 ezren jártak -, valamint péntektől honlapjukon is megnézhetők az adatok – közölte a Nöri főigazgatója.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke hangsúlyozta: az adatbázis elkészítése négyéves munka eredménye. A kutatócsoportnak több kérdésre kellett választ találnia, például arra, hogy kik nyugszanak a parcellákban; hol, melyik parcella, melyik sírhelyén vannak földi maradványaik. A legnehezebb azonban a „miértre” választ adni. Fontosnak nevezte, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolásakor senkit se vádoljanak meg alaptalanul, de a bűnösöket ne mentsék fel.
Kitért arra is: szembesültek a többi közt azzal, hogy egy sírhelyen hat-nyolc ember földi maradványai vannak, s azzal is, hogy a fejfák egy része csak emlékhely, a valódi sírhely nem ott van.
Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy az életrajzokban nem azt rögzítik, ki mit tett, hanem azt, hogy miért ítélték el.
Cseh Gergő Bendegúz is szólt a parcellákba való tömeges temetésekről. Hozzátette: kutatómunkájuk célja volt az is, hogy legalább „tudományos végtisztességet” adjanak az áldozatoknak.
A Nöri honlapján kiemelték: a 298-as, a 300-as és a 301-es parcellák területe mint gyászpark a közeli Kisfogházzal együtt nemzeti emlékhely. A temető e legtávolabbi sarka és az egykori kivégzések fő helyszíne a 20. századi magyar történelem – a kollektív emlékezetben máig ható – eseményeinek, a második világháborúnak, a kommunista diktatúrának, 1956-nak és 1989-nek egyaránt mementója.
„A három parcella nemcsak a nemzeti dicsőség és gyász színhelye, hanem a szégyené is”. A kivégzett, meggyilkolt, rabságban elpusztult hősök és ártatlan áldozatok mellett ugyanis háborús és köztörvényes bűnösök is nyugszanak az egykor, sőt sok esetben még ma is névtelen sírokban – olvasható a honlapon.
Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává, annak emlékére, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.
