Újabb áldozat hozzátartozója vádolja a Pesti úti idősotthont

„Súlyos kiszáradással, felfekvéssel került kórházba az otthonból az édesanyám, ahol aztán rövidesen meghalt” – mondja G. Attila. A gyászoló fiú édesanyja kórházi zárójelentéséből arra következtet, hogy a 68 éves asszony abba halt bele, hogy nem látták el megfelelően.

Forrás: ripost.hu

Most már a harmadik elhunyt idős ápolt hozzátartozója állítja, hogy nemcsak a vírus vezetett a Pesti úton annyi ember halálához. Hanem az, hogy nem törődtek megfelelően a betegekkel, nem mosdatták, etették őket, hagyták, hogy rüh, felfekvés kínozza őket, nem vették észre, hogy kiszáradnak. Viszont nyugtatókkal, pszichiátriai szereket adtak be nekik, hogy hogy „ne legyen velük baj” – írja a Ripost.

Súlyos kiszáradással került kórházba G. Attila édesanyja, Zsuzsa, ami azt feltételezi, hogy a Pesti úti Idősek Otthonában még arra se ügyeltek, hogy elég vizet igyon az asszony. G. Attila mindmáig tudni akarja, miért kellett kínok között meghalnia az édesanyjának. A 68 éves Zsuzsa 2018-ban költözött be az otthonba, kezdetben jól érezte ott magát. Fia, Attila és a menye a közelben laknak, sűrűn, csaknem mindennap meglátogatták. „November környékén hirtelen minden megváltozott, a régi főnővér elment, az ápolók is jöttek-mentek, nem törődtek a gondozottakkal” – mondta el a lapnak a férfi.

„Édesanyámnak amputálták mindkét lábát korábban, és az utóbbi időben krónikus vastagbélgyulladással küzdött. Előfordult, hogy hétvégére kihoztam ide magunkhoz, és vasárnap amikor visszavittem még mindig ott volt a tele ágytál, egész hétvégén nem vitte ki senki. Elképesztő állapotok voltak! Karácsonykor két hétig nem fürdették, nekünk kellett, mert volt, hogy egész álló nap nem tették tisztába. Amikor már nem tudott önállóan enni, akkor sem etették meg, egy óra múlva érintetlenül elvitték az ételt. Nem csoda, hogy végül a kiszáradás volt a halálának egyik oka.”

Fotó: ripost.hu

Arról is beszélt a Riposztnak, hogy az otthonba november óta egyetlen alkalommal sem tudott orvossal beszélni. Amikor megkérdezte, hívtak-e orvost az édesanyjához, a válasz mindig az volt: „dehogy”. „Viszont kedélyjavítókat rendszeresen kapott, pedig sosem volt pszichés problémája”.

Az asszony állapota azután romlott rohamosan, hogy a járvány miatt a hozzátartozók már nem látogathatták. Március 23-án már életveszélyes állapotban került be a Bajcsy kórházba súlyosan kiszáradva és tenyérnyi, csontig hatoló, kezeletlen felfekvéssel. Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy nem forgatták, nem kezelték a sebét, és vizet sem kapott eleget. „A nővér a kórházban azt mondta, 30 éve van a szakmában, de ilyen elhanyagolt felfekvést ő még nem látott, sajnálja, de ezzel ők már nem tudnak mit kezdeni”.

Az idős asszonyon a kórházban már nem tudtak segíteni, mindössze 68 évesen, április 23-án elhunyt. „Ha megfelelően ellátták volna, ma is élne” – vélekedett a G. Attila.