Furcsa szórólapot dobtak be a minap a postaládámba. Husszein bin Abdullah eladó vagy kiadó lakást keresett Terézvárosban a maga és családja részére. Fotó is volt a hirdetésen, és hát mit szépítsük, a fiatalemberek nem tűntek szimpatikusnak. Az is volt a jeligéjük, hogy Allah akbar! Ismerős volt valahonnan ez a szlogen. Miközben elmentem a fideszes ingyensonkáért, akkor jutott eszembe, hogy hol hallottam. A Vona Gábor szefárd barátainak, a Terry Black által vezetett Szürke Farkasoknak a jelmondata ez.
Szóval a szórólapon ilyen migránsképű alakok voltak, és bár próbálták álarccal eltakarni magukat, de hát ki vagyok én okosítva, hallgatom a Nógrádi urat, szoktam olvasni Tarjányi Péter könyveit, ki nem hagynám a Heti terrort, remegve várom kedvenc rovatom, Az Elhárító Szemével friss cikkeit, a Herr Spöttlét meg egyenesen imádom. Én aztán tudom, hogy ezek a géppisztolyos, terepszínű saríajampik milyen fajták. Nem azok az illedelmesen kopogtatók, mint a Pharaon professzor úr. Rovarevő homo sorosensus az összes, mint a Guy Verhofstadt, aki ha kinyitja a száját, én már remegő kézzel rajzolom az ikszet a képzeletbeli szavazólapra. Természetesen a Fideszre, meg az én drága, egyetlen, pöttöm KDNP-mre.
De hát van nekem egy cselédszobám, amit nem használok semmire, és itt vannak ezek furcsa, hideg tavaszi napok. Úgyhogy hiába a miniszterelnök úr által bejelentett téli rezsicsökkentés, jól jön az a kis plusz a nyugdíj mellé. (Az Erzsébet-utalvány még nem érkezett meg, szóltam is a postán emiatt. Bizalmasan megsúgták, hogy ők is tudják, ki áll a késés mögött, de erről még Magyarországon sem szabad beszélni.)
Na jöttek ezek a Husszeinék. Nyilvánvalóan gazdagok voltak, csak úgy feszítette a farzsebüket a kilencmillió forint, amit Soros Györgynek hála kaptak meg. Remélem, egyetlen kórház vagy stadion mosdójából nem fog emiatt hiányozni az a habos kézmosó, aminek nem is tudom a hivatalos nevét! Mindegy, ez a Husszein gyorsan fizetett, aztán telefonálni kezdett. Jött is a Hadházy Ákos: majdnem levitte a gangunkat a luxusrepülőgépével, a másodpilótája Schiffer András volt, aki csuklyát viselt. Aztán érkezett Gyurcsány Ferenc, hozott száraz pogácsát és viszkit. Feleslegesen, mert Jean-Claude Juncker eleve részegen jött át. Vona Gábor késett, mert egy félholdat tartó Haynaut tetováltatott a szíve fölé, Karácsony Gergely meg egy iratmegsemmisítőt cipelt a hóna alatt, azzal darálja majd le az alaptörvényt.
Magukra csukták az ajtót, így nem tudtam hallgatózni, de azt vettem észre, hogy a házunk előtt sok mikrobusz állt meg. Szerepelt rajtuk egy szó, amit nem írhatok le ide, mert lehet, hogy bajom lesz belőle, legyen elég annyi, hogy a migráció is benne volt. Az egyik ilyen buszból kiszállt Soros György személyesen. Pont úgy vicsorgott, mint a plakátokon itt szemben, ezen az üres építési telken. Ellentmondást nem tűrően jött be a házamba, és képzeljék: kulcsa volt a cselédszobámhoz. Belépett ehhez a kompániához, és csak annyit hallottam, hogy azzal kezdi a mondanivalóját: „Jegyzeteljetek, mert akkor most végrehajtjuk az én titkos tervemet, a májn plént.” Megijedtem, így hallgatózni kezdtem. Szó volt a csok megszüntetéséről, lakosságcseréről, teleszülésről, még robbantásról is.
Készültem megcselekedni, amit egy igaz magyarnak ilyenkor tennie kell – először tárcsázni a Paláver számát, aztán Békemenetet tartani a háztömb körül –, amikor megjelent az előszobámban Orbán Viktor. Magabiztosan állt ott, és délcegen. Elmondtam, hogy mi a helyzet, de csak legyintett. „Soros Alapítvány és így tovább, ismerjük őket. Rendszerellenes beszédeket tartanak. Hát ki kötelez minket arra, hogy ne vegyünk ezért elégtételt, politikait, erkölcsit, jogit?”
Nekem csak ennyi kellett. Tudtam, hogy soha nem leszünk bevándorlóország, és hogy ezeknek ott bent el lesz látva a bajuk hamarosan. De hogy a cselédszobát hogy fogom kifűteni, na, arról fogalmam sincs.
