A keddi tárgyaláson Portik Tamás másodrendű vádlott pusztán annyit mondott, hogy felmentést kér, Jozef Rohác elsőrendű és Ferencsik Attila negyedrendű vádlott azonban egyaránt csaknem egy órát beszélt. Jozef Rohác kijelentette, hogy az ellene valló tanúk hazudnak.
A vád tanúinak nagy részét korábban más eljárásokban meggyanúsították, megvádolták, nem egyszer el is ítélték. Mi több, Zs. I., az egyik terhelő tanú éppen az Aranykéz utcai robbantásnak volt gyanúsítottja, ám ellene időközben megszüntették az eljárást. Az ügyész az előző tárgyaláson elhangzott védőbeszédekre reagálva kedden többek között azt hangsúlyozta: nem volt megállapodás Zs. I. és a hatóságok között, és bár lehet, hogy sok köze van az Aranykéz utcai robbantáshoz, nem volt ellene elegendő bizonyíték, így válhatott tanúvá.
Az utolsó szó jogán ugyanakkor Jozef Rohác a rá valló tanúkra célozva úgy fogalmazott: „szerintem az egész magyar alvilág megbolondult”. A szlovák férfi hosszan bizonygatta, hogy a terhelő vallomások hiteltelenek. „B-kategóriás filmekben nincs olyan, amit itt a tanúk előadnak”, például, hogy a vádlottak mindenkinek a tervezett vagy éppen végrehajtott bűncselekményeikről beszélnek.
A szlovák férfi a Fenyő-gyilkosság helyszínén talált sapkáról, amelyben évekkel később sikerült rögzíteni az ő DNS-ét, azt mondta: DNS-ről már akkor is hallottak, ezért ők nem hagyták volna a helyszínen, egyébként is rögzítettek abban a sapkában mástól származó hajszálakat is. „Nem könnyű a bírói munka!” – jegyezte meg Jozef Rohác a sok, szerinte valótlan vallomásról, miközben arról is beszélt, hogy ő a tévéből hallott először az Aranykéz utcai robbantásról.
A Cinóber-gyilkosság felbujtójaként megvádolt Ferencsik Attila szerint elgondolkodtató, ahogy az ügyészség válogat a gyanúsítottak között, illetve hogy egyes, jogerősen elítélt személyek terhelő vallomásaik megtétele után kegyelmi kérvénnyel élnek.
Ferencsik Attila szerint – a kecskeméti maffiaperben jogerősen elítélt – R. László rendőr barátai segítségével megszerezte az 1990-es évek leszámolásos bűncselekményeinek nyomozati anyagát. Úgy vélte: ezekben az ügyekben az 1990-es években komoly nyomozások folytak, ám az eredményeikről a hatóságok ma már nem akarnak tudomást venni. (Az ügyész vádbeszédében súlyos kritikával illette például az Aranykéz utcai robbantás ügyében az 1990-es évek végén folyt nyomozást, és szóvá tette, hogy éppen azok a biztonságikamera-felvételek tűntek el a rendőrségről, amelyeken szemből látható az elkövető.)
Ferencsik Attila szerint – az olajügyekben az 1990-es években ismertté vált – Energolról „sok mindent el lehet mondani”, de az Energol-perben a cégvezetőkről jogerős ítélet állapította meg egy évtizede, hogy bűncselekmény nem történt. Mi több, maga az ügyész kérte a vádlottak jelentős részének felmentését. „Nincs Energol!” – szögezte le az Energol Rt. egykori igazgatója az utolsó szó jogán, és ezt nyomatékosan a figyelmébe ajánlotta a bíróságnak, az ügyészségnek és a sajtónak is.
A vádlottak utolsó szó jogán előadott védekezése előtt az ügyész a védőbeszédekre adott rövid válaszában kiemelte, hogy nem volt semmiféle vádemelési kényszer. Ezt az is bizonyítja, hogy több nyomozást megszüntettek, például Portik Tamás esetében is. Hozzátette: már azt is óriási eredménynek tartja, hogy a vádbeli, csaknem két évtizeddel ezelőtti cselekmények ügyében elsőfokú ítélet születhet.
A múlt pénteki tárgyaláson Jozef Rohác, Portik Tamás és két további vádlott ügyvédje felmentést kért védenceik számára, részben bizonyítottság hiányában, részben pedig azért, mert álláspontjuk szerint a bűncselekményeket nem követték el.
