A gönyűi férfi elfogása után Károlyi Zoltán rendőr alezredes elmondta, hogy a gyanúsított meg sem próbált ellenállni, megtörve tűrte az intézkedést. Kiemelte, hogy az elkövető tettéről senkinek nem beszélt, élettársát sem avatta be. Beismerő vallomásából egyértelműen kiderült: tizennégy évig rettegésben élt, azzal kelt és feküdt, hogy bármikor elkaphatják.
Mint kiderült, a sofőrként dolgozó elkövető korábban azért nem került a rendőrség látókörébe, mert közte és az áldozat között semmilyen kapcsolat nem volt, nem ismerték egymást, soha nem találkoztak. A gyerekek tanúvallomása is félrevezető volt: nem stimmelt a kocsi színe, és ellentmondásos volt a leírása is.
A sajtótájékoztató után egyébként elmentünk a férfi lakhelyére is, hogy a szomszédoknál érdeklődjünk. Környezetében még nem mindenki tudta, miért vitte el a rendőrség, de aki tisztában volt a történtekkel, az is megdöbbent a tényeken. Seftelő és ügyeskedő emberként ismerték, de azt feltételezni sem merték róla, hogy ilyen súlyos bűncselekményt követett el. A történetben különösen rettenetes, hogy a balesetet pénzbüntetéssel megúszhatta volna, mint ugyanis kiderült, áldozatának az ájuláson túl semmi baja nem történt, csontja sem tört.
