Lépjünk túl azon, hogy jó dolog-e a ma Magyarországán ennyi futballstadiont építeni. A magam részéről volt szerencsém eleget beszélgetni döntéshozókkal erről, és nem tagadom, meggyőztek olyan érvekkel, mint egészségre nevelés, utánpótlás, és hogy a költségvetéshez képest ezek nem akkora összegek, mint amennyire hálásak leszünk értük, mondjuk tíz év múlva.
Ha ezek a pályák mind elkészülnek, akkor tíz év múlva magától értetődő lesz például Miskolcon, Székesfehérváron, Budapest több pontján, ahogy Debrecenben is, hogy a gyerekeket korszerű, menő stadionokba járassuk edzésre, és lehessen szurkolni anélkül, hogy lelkes túlzásokba eső szurkolótársainktól félteni kelljen növendék fiunkat.
Nekem tehát nem fájnak ezek a stadionok, a róluk szóló döntést nem nekem kellett meghozni, és az ország költségvetésébe sincsen beleszólásom. Építészként sokkal inkább érdekel, hogy milyenek lesznek a megvalósuló pályák. Korábban írtam már több kritikát is, itt olvasható az MTK-, a Diósgyőr-, a Videoton-, a Loki- és a Fradi-stadionok kritikája, ahogy a Puskás Ferenc Stadioné és a felcsúti Pancho Arénáé is.
Ebből az összehasonlító írásból kiderül, hogy a stadionok közül van, amelyik magas, van, amelyik alacsony(abb) építészeti színvonalon valósul meg. A debreceni Nagyerdei Stadion, a Groupama Aréna és a Hungária körúti pálya terveit dicsértem, ahogy a Vidi pályáját is. Érdekesség, hogy a fentiek közül a debreceni és az MTK-pálya is ugyanazon építész, Bordás Péter terve – és most már tudjuk, hogy ő jegyzi a megújuló szombathelyi stadiont is.
Az újonnan közzétett terv nem hasonlít a másik két pályára, Bordás ügyesen bontja ki a helyszínek adta lehetőségeket, és mindenhol eredeti, és önálló karakterrel bíró megoldásokat dolgoz ki. A Haladás új stadionjának érdekessége a lelátó és az azt fedő tetőív találkozásánál végigfutó külső ereszvonal, ami kívülről markánsan megrajzolja a tömeget, hangsúlyt adva a sarkoknak is.
Ötletes megoldás, ahogy ez a vonal fut tovább a stadionhoz kapcsolódó kiszolgáló tereknek, öltözőknek, irodáknak, V. I. P. helyiségeknek otthont adó épülettömeg tetővonalaként. Így az egymás mellé tett tulajdonképpeni két építményt – magát a stadiont és a fejépületet – külön tömegként, de mégis egységként kezeli az építész.
Külön elismerést érdemel, ahogy ebből a viszonyból úgy bontja ki a sajátos karaktert, így ez nem kerül többletköltségbe, csak egyszerű kreativitásról van szó.
Egy dolog van, ami feltűnik a látványterv képein, ez pedig a stadionbelső aránya: jól látható, ahogy a telt házat ábrázoló képen a lelátó magassága jóval alacsonyabb, mint a tető ívének magassága. Így valóban nem túlzás „szentély”-ről beszélni, hiszen az arányok is túlzónak tűnnek.
Hasonlóan, mint a felcsúti Pancho Arénánál:
