A Ligetbe telepített múzeumok ötlete Baán Lászlótól, a Szépművészeti Múzeum igazgatójától származik. Korábban lapunknak adott interjújában vállalta a történelmi felelősséget döntéséért, és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Városliget zöldfelülete nemhogy csökkenni, de növekedni fog a tervezett építkezéseket követően.
Azóta számos civil- és szakmai szervezet fejezte ki a tiltakozását a Liget beépítésével kapcsolatban. A témában húszezer tiltakozó aláírás is született, a jogosnak tűnő szakmai észrevételek pedig bejárták a sajtót. Legutóbb kormányzati részről dobták be az ötletet, hogy a Nyugati pályaudvar mögötti terület alkalmas lehetne zöldterület kiépítésére – erre azonban egyszerű tromf érkezett szakmai részről: a meglévő közpark (a Városliget) maradjon közpark, az építési területet (a Nyugati mögött) pedig nyugodtan építsék be.
Nem mintha ez lenne jelen pillanatban a legégetőbb kérdés, hova kerüljenek múzeumok. A téma szép lassan mégis gumicsonttá vált, amit a friss kormányzati döntéssel kívántak átharapni. Elvileg most eldőlt, mi épül meg és mi nem – de azért még erre se vegyünk mérget.
200 milliárd forintra rúg a tervezett fejlesztésdömping összköltsége. Ebből az összegből megépül a lebegő gombára emlékeztető Magyar Zene Háza a Ligetben (ez nem múzeum), elkészül a Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (ez nem a Ligetben, hanem a Szabolcs utcai kórház helyén), ami elvileg múzeumi raktárként fog működni, és innen máris sorra jönnek a további kérdések.
A ligeti múzeumokra kiírt nemzetközi építészpályázat eredménye ugyanis enyhén szólva kudarcnak minősíthető: a pályázaton győztes magyar tervek nem valósulnak meg, azaz nem lesz az ’56-osok tere két szélén az építészeti és a fotográfiai múzeum. (Ezek valóban múzeumok lettek volna, de nem épülnek meg.)
A Baán Lászlóék által levezényelt nemzetközi pályázat nem volt sikeres az új Néprajzi Múzeum esetében sem. A radiátorra emlékeztető francia terv, ami a pályázat értelmében a Dózsa György út és az Ajtósi Dürer sor sarkán épült volna fel, a kormánydöntés értelmében szintén elvérzett. Ezt az épületet kicsit arrébb, új pályázat kiírását követően kívánják felépíteni. (Eddig tehát elvileg egy új múzeum lesz a Liget szélén, de hogy milyen lesz, még nem tudni.)
A másik tervezett nagy durranás, az Új Nemzeti Galéria önplágiumnak tűnő norvég terve és egy szintén lebegő japán elképzelés között szintén megy a vívódás – utóbbi egymásra torlódott pavilonoknak is felfogható, így elvileg jobban illik a pavilonépítészetéről híres Városligetbe, mint Oslo tengerpartjáról importált vetélytársa. Az építészpályázat döntésképtelenségét mutatja, hogy a zsűri nem volt képes a két terv közül választani, és egyszerre két győztest hirdetett. Ennek a múzeumnak az esetében tehát még szintén sok a kérdés – és jegyezzük meg, hogy éppen ennek a túlzó méretei miatt van a Városliget fáinak épsége a legnagyobb veszélyben. Nem valószínű, hogy egy Széchenyi fürdő méretű épületet úgy fel lehet építeni, majd használni, hogy a Liget ezt ne szenvedje meg.
Összesen két új múzeumra szűkült tehát a Baán-féle eredeti koncepció a múzeumi negyedről. Az eleve túlzásnak tűnő elképzelést tehát már felülírta az élet, de ne legyen senki biztos abban, hogy minden éppen úgy lesz, ahogy most döntöttek róla. Az élet sokszor okosabb, az idő pedig segít megérteni korábban ki nem bontott összefüggéseket. Na és persze néha jól jön a gumicsont is, amit ekkor-akkor intenzíven lehet majd rágni és rágatni.
