Sok országban a nemek közötti egyenlőségről szóló vita arra korlátozódik, hogy a nőknek mennyire van esélyük arra, hogy felsővezetői pozíciókba kerüljenek. Ez azonban egy „üvegplafon”, amely az egész kérdéskörnek csak kis részét jelenti – olvasható egy amerikai elemző portálon. Mint írják, szélesebb értelemben véve arról van szó, hogy a nőknek megvannak-e ugyanazok a lehetőségeik, mint a férfiaknak arra, hogy a munkaerőpiacon az első vonalban foglaljanak helyet. Más szóval, a nők jogosultak-e rá, hogy hozzájáruljanak a globális gazdasági növekedéshez és a jóléthez?
A Nemzetközi Valutaalap legfrissebb tanulmánya szerint, annak ellenére, hogy némi javulás tapasztalható volt, a nők szerepének kiegyenlítődése megtorpant. Ez mindenki számára rossz hír, mivel következménye a lassabb gazdasági növekedés. A nők száma a munkaerőpiacon messze elmarad a férfiakétól, a munkaképes korú nőknek mintegy fele dolgozik. Ők vállalják a legtöbb nem fizetett munkát, és ha meg is fizetik őket, akkor is felülreprezentáltak az informális szektorban és a szegények között. A nők még az OECD-országokban is kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak. A bérek közötti átlagos különbség mintegy 16 százalék. Ezen túl sok országban egyéb torzulások és a diszkrimináció is korlátozza a nők esélyeit az egyenlő díjazásra, és azt, hogy számuk növekedjen a vezető pozíciókban.
A gyerekvállalási kedv és a részmunkaidős foglalkoztatás között szoros összefüggés mutatható ki, ott vállalnak többen gyermeket, ahol többeknek van lehetősége részmunkaidőben dolgozni – közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) október 17-én, Szalai Piroska, a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztos kutatásaira hivatkozva.
Több cégnél figyelembe veszik a megváltozott körülményeket, és egyéb segítő utak is léteznek. Az egyik ilyen a Munka kisgyerekkel program. Csapó Gábor menedzser ismertetése szerint ezzel a programmal azt vállalták, hogy 2013 végéig száz szülőnek segítenek visszatérni a munkaerőpiacra, és a munka elkezdésétől számított hat hónapon át tartó nyomon követést vállaltak, hogy az illető meg tudja-e tartani az állását.