2011 óta március eleje a fokozott stressz időszaka a honi gasztronómia világában (is), ekkor jelenik meg a francia Michelin gumigyár Main Cities of Europe (Fontosabb európai városok útmutatója) névre keresztelt vörös katalógusa, amelyben számba veszi azokat az éttermeket, szállodákat, amelyeket érdemes felkeresniük az utazóknak, a gourmand-oknak.
A múlt század elejétől megjelenő útikalauz egy, két vagy három csillaggal jelöli a legkiválóbb éttermeket; hármat olyan étteremnek ítélnek, amely „rendkívüli konyhát visz, és egy külön utazást is megér”. Két csillagot a „kiváló konyha” kap, amely „megér egy kitérőt”. Egy csillaggal jutalmazzák azokat az éttermeket, ahol „kiváló minőségű konyhát visznek, és megérnek egy látogatást”. Fontos leszögezni, hogy a csillagot nem a séfek kapják (bár kétségtelen jelentőségük), hanem az étterem.
Meg kell még említeni, hogy a csillagokon és a kicsiny korpulens figurán kívül a Michelin a vendégek figyelmébe ajánl még egy-egy városban éttermeket, amelyeket evőeszközökkel jelöl. Egy nemzet gasztronómiájának erejét leginkább az jelzi, ha minél több, Bib Gourmand és ajánlott kategóriát képviselő étterembe térhet be. A magyar átlagközönségnek a legfontosabb az lenne, ha az ilyen helyekből válogathatna.
Azonban évek óta több a legmagasabb minőséget képviselő étterem, mint a kiváló kvalitást elérhető áron kínáló. Az idén is, dacára annak, hogy a Tanti elveszítette csillagát. Beszédes, hogy amióta magyar éttermet csillaggal jutalmaznak, négynél több Bib Gourmand étterem még soha nem volt a fővárosban, tavaly pedig már csak kettő, a Laci! Konyha! és a Petrus érdemelte ki ezt a minősítést.
A katalógust készítő szakemberek Európa húsz országának több mint negyven városában jártak. A franciául inspektoroknak nevezett, képzett ellenőrök több mint 2300 éttermet és majd ezer szállodát ajánlanak, az idei Michelin Guide-ban 20 három-, 91 két- és 386 egycsillagos étterem szerepel.
Az inkognitóban értékelő inspektorok mindig kifizetik a számlájukat, egy bonyolult rotációs rendszer szerint járják Európa, valamint a világ városait. Az ellenőrök szigorúan alkalmazzák a jól bevált, évtizedek alatt kidolgozott és finomított módszerüket: csak a tányért értékelik, a fogások minőségét, az elkészítést és az ízeket, azt, hogy a séf személyisége átüt-e a fogásokon, továbbá figyelik az ár-érték arányt. Így lényegében mindegy, hogy melyik ellenőr milyen kontinensen jár éppen, a szigorú kritériumoknak köszönhetően elviekben igen kicsi az eltérés az egyes bírálatok között.
