Érdekes megfigyelni, mennyire felnőttnek látszanak az egyenruhában, harci festésben pózoló fiatalok, arcuk hiába árulkodik fáradtságról, meggyötörtségről, félszegségük ellenére valahogyan mégis büszkének és elköteleződöttnek tűnnek Bartha portréin.
„Ők lennének a jövő honvédsége, vagy csak játszanak? Különbözik ez a játék és az, amikor bármelyik gyerek katonásat, rendőröset játszik? Sok szülő azért küldi ide gyerekét, mert olyan fegyelmezést vár, amilyenre, úgy érzi, ő nem volt képes. Sokan pedig olyan fiatalok, akiket egész kiskoruktól lekötött a harcászat. A természetben közösen eltöltött, sokszor komolyan erőt próbáló idő hitük szerint az a csapatkovácsoló momentum, amely ma kiveszőben van” – fogalmaz Bartha.
