Emlékszem, a Malina Hedvig melletti pozsonyi szimpátiatüntetésen odalépett hozzám egy férfi, fekete pólóján „Tiszaeszlár” felirat virított.
– Ön Gazdag József, az újságíró? – ezt kérdezte. Először azt hittem, újabb provokátor, volt már szerencsénk hasonlóhoz a Komáromi Szalonban, amikor Malina Hedvig ügyéről tartottunk beszélgetőestet.
– Mindig elolvasom az írásait – így folytatta –, de az X. hó Y. napján megjelent cikkében miért írta azt, hogy a magyar–izraeli meccsen egy férfi szappant tartott a magasba?
– Azért – feleltem –, mert a tribünön egy férfi szappant tartott a magasba.
Otthon még egyszer megnéztem a meccsen készült fotókat. Még a szappan márkája is látszott. Rákerestem a neten, reklámszlogenje a következő: „Gyengéd ápolás 1920 óta ”
A kirekesztő ideológiákkal szimpatizáló felvidéki magyarok csak azt felejtik el, hogy a gyűlölet nem etnospecifikus. Ha etetjük, akkor egyre éhesebb lesz. S ha a gyűlölet éhes, akkor enni kér. Az, hogy a Kotleba-féle fasiszták retorikájában ma a „migráns” szerepel a leggyakrabban, ne tévesszen meg senkit. Ma a migránsok, holnap a cigányok, a melegek, a fogyatékosok. Holnapután pedig ismét mi, kisebbségi magyarok. Nem árt, ha ezzel tisztában vagyunk.
Keresztfiam, Zozó örökbe fogadott cigány kisfiú. Óvodás. Úgy döntött, kalóz lesz. Vagy raliversenyző. Éjjel rosszat álmodott, felriadt, sírt. Az anyja reggel megkérdezte tőle, hogy könnyen visszaaludt-e, mire Zozó kifejtette, hogy az ilyen vészhelyzetekre van három módszere, amivel meg tudja nyugtatni magát.
1. Felidézi a Micimackóból azt a jelenetet, amikor Micimackó beszorul Nyuszi vermének kijáratába.
2. Azt képzeli, hogy csokit eszik.
3. Elképzeli, hogy a fejében van egy kis könyv, amelyben csak jó dolgok vannak, azt lapozgatja, majd megáll az egyik oldalnál, és arra a jó dologra gondol.
