Honvéd, Felcsút, Hungary, avagy egy kispesti mennybemenetel története

Ironikus vég: Orbán Viktor falujában talán még soha nem volt olyan futballhangulat, mint a kiesés napján.

A találkozó elején Marco Rossi, a vendégek vezetőedzője idegességében körbejárkálta a technikai zóna összes szegletét, teljesen jogosan, hiszen a Honvéd tétován, átütőerő nélkül focizott, míg a Puskás – a tétnek megfelelően – alaposan felszívta magát, és szervezett játékkal folyamatos veszély alatt tartotta a kispesti kaput.

Viszonylag gyorsan elhúzott 2–0-ra, hengerelt az Akadémia, a kispesti szurkolók pedig világgá kürtölték gyanújukat: „Bunda, bunda, bunda!” – zengték a sokadik felcsúti támadás után.

A fordulást követően ott folytatódott a játék, ahol abbamaradt, a Honvéd-szektor pedig a csapat erőtlen játékát látva egyre frusztráltabbá vált, ráadásul egy felcsúti kezezést nem fújt be a játékvezető, amiből a kispestiek tizenegyeshez juthattak volna. A cigányozás és a „mocskos csalózás” után a helyi műsorközlő azon nyomban sportszerű buzdításra kérte meg a vendég szurkolókat, akik kisvártatva engedelmeskedtek, és újra igazi focihangulatot teremtettek a Panchóban.

A 67. percben jött meg a hír, hogy Dunaújvárosban a Vasas megszerezte a vezetést az MTK ellen, ami a Puskás kiesését jelentette. A délután főszereplői, a kispesti szurkolók pedig rákezdtek a „Hajrá Vasas!”-ra, a két klub közös története során talán először. Ez a pillanat mindent elmond a szombati meccsről, és arról, hogyan élték meg a kispestiek a Puskás Akadémia három első osztályban eltöltött évét. Hozzá kell tenni, számukra ez volt a nap egyetlen igazi örömhíre.

Az utolsó percekben aztán tetőfokára hágott a hangulat a vendégszektorban. A Vasas megszerezte második gólját is Dunaújvárosban, majd rá egy perccel Bobál szögletfejese révén szépített a Honvéd. A Pancho Aréna valósággal felrobbant, a díszes stadion talán először élt meg ekkora hangorkánt.

A „Legendát nem lehet venni!” című ének az utolsó percekben még hangosabban szólt. A lefújást követően a felcsúti játékosok elterültek a földön, míg az egyébként pocsék teljesítményt nyújtó honvédosok megköszönték szurkolóiknak a nem mindennapi élményt. Még hosszú percekig ünnepelt a helyén a Honvéd-tábor, a stadion többi része viszont gyorsan kiürült. Ennyi szurkolót jó ideig nem látnak majd az arénában.

A kifelé vonuló, sörtől kipirosodott kispesti szurkolók Puskást éltető, félreérthetetlen rigmusai, és a tapinthatóan feszült légkör nyilvánvalóan nem az Akadémia játékosainak, az utánpótlás-nevelés támogatásának, pláne nem a meccsekre kijáró családoknak szóltak, hanem a Puskás Ferenc-örökség ambivalens történetének, és egy állami pénzből feltőkésített futballcsapatnak. Vélhetően a VIP-páholy tetején álldogáló Orbán Viktor füléig is eljutott az összes üzenet, és annak aligha örül, hogy bő egy hónappal az Európa-bajnokság előtt láthatóan nem egy irányba tart a magyar futballközeg, hiszen ami a lelátókon történik, annak bizonyos szinten mindig van társadalmi vetülete.

Mindazonáltal a jelenlegi, igen feszült magyar focihangulatba belekeverni Puskás Ferencet kényes dolog. Ahogy Felcsúton az elmúlt években Szöllősi György vezetésével egyértelműen – jogilag is – kisajátították az egyik leghíresebb magyar nevét, érdemes észrevenni, hogy a Honvéd szurkolók is a saját márkájuknak fogják fel a legendás magyart, ezzel némileg beszállva a gyerekes adok-kapokba. Noha Puskás neve valóban a Kispesttel forrt össze, valószínűleg Öcsi bácsi sem szeretné, hogy neve és személyisége körül veszekedés és balhé kerekedjen. A tisztelet mindkét fél részéről megvan, de az eredmény mégsem azt tükrözi, amit az örökség továbbvivői szeretnének.

Azzal, hogy a Puskás Akadémia kiesett, és a Vasas bent maradt az NB I-ben, talán csillapodnak az indulatok, és a szurkolók is úgy érzik, hogy a dolgok a helyükre kerülnek. Akár így van, akár nem, az évtizedek után végre Európa-bajnokságra készülő magyar válogatott számára minden eddiginél fontosabb lenne, hogy a hátországban minden az összefogásról, és ne a széthúzásról szóljon. A felcsúti meccs mindkettőről szólt egyszerre.