Az 500 fős, országos, az aktív munkavállalók körében végzett reprezentatív vizsgálat arra is fényt derített, hogy a megkérdezettek 22 százaléka helyezte első helyre az öngondoskodást, de még egyszer ennyien – 40 százalék – jelezték azt, hogy valamit tesznek is az előtakarékosságért.
Arra a kérdésre, hogy miképpen aránylik majd a nyugdíjuk az utolsó bérükhöz, mindössze 13 százalékuk vélekedett úgy, hogy a kettő megegyezik.
A nyugdíjas kori kiadás csökkentésére tippelt a megkérdezettek 91 százaléka. A közlemény azonban megjegyzi, hogy az egészségügyi kiadások ebben az életkorban emelkednek meg drasztikusan, így a kiadásokat nehéz csökkenteni.
Ismert, a magánnyugdíjrendszer átalakításáról szóló törvényt 2010 decemberében fogadta el az Országgyűlés. A jogszabály értelmében aki visszalépett az állami rendszerbe, visszakaphatta a magánnyugdíjpénztárba befizetett, hozamgarantált tőke feletti pénzét, illetve a befizetett tagdíj-kiegészítését. Aki viszont maradni akart a magánpénztárnál, annak 2011 decemberétől megszűnt az állami nyugdíja.
A magánrendszer az államnak, míg a pénztárak a tagoknak okoztak komoly veszteségeket. A kötelező magánnyugdíjpénztárakat működtető társaságok a pénztártagokat megkárosítva jártak el, és pazarló módon gazdálkodtak. Miután a bruttó hazai termék egy százaléka került be évente a magánnyugdíjpénztárakba, így ha 1998-ban ezek nem jönnek létre, akkor mára nem 80, hanem csak 70 százalék lenne a magyar államháztartás GDP-arányos adóssága.
A magyar átalakítás ragadósnak bizonyult, Lengyelországban magyar mintára szervezték át a rendszert.
