A lengyel reform nagyban hasonlít a magyar nyugdíjrendszer átalakításához. A magánnyugdíjrendszer átalakításáról szóló törvényt 2010 decemberében fogadta el az Országgyűlés. A jogszabály értelmében aki visszalépett az állami rendszerbe, visszakaphatta a magánnyugdíjpénztárba befizetett, hozamgarantált tőke feletti pénzét, illetve a befizetett tagdíj-kiegészítését. Aki viszont maradni akart a magánpénztárnál, annak 2011 decemberétől megszűnt az állami nyugdíja. Eközben a magyar ellenzék a nyugdíjak einstandolásáról beszélt, holott kiderült: a magánrendszer az államnak, míg a pénztárak a tagoknak okoztak komoly veszteségeket. A kötelező magánnyugdíjpénztárakat működtető magántársaságok a pénztártagokat megkárosítva jártak el, és pazarló módon gazdálkodtak.
Legkevesebb 700 milliárd forinttal lenne nagyobb a hazai nyugdíjvagyon értéke, ha nem vezetik be a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert Magyarországon.
A magánnyugdíjpénztáraktól átvett vagyonelemek összértéke 2945,7 milliárd forint volt, az állampapír-állomány átvételével pedig csaknem 1400 milliárd forinttal csökkent az államadósság.
Miután a bruttó hazai termék egy százaléka került be évente a magán-nyugdíjpénztárakba, így ha 1998-ban ezek nem jönnek létre, akkor mára nem 80, hanem csak 70 százalék lenne a magyar államháztartás gdp-arányos adóssága.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!