Donald Tusk miniszterelnök szerdán úgy értékelte a reformot, hogy kedvező lesz a nyugdíjasoknak, az állam számára pedig lehetővé teszi az adósság csökkentését. „A jelenlegi rendszerről kiderült, hogy nagyon költséges, és jórészt az államadósság növekedésére épül” – mondta a bejelentést követő sajtótájékoztatón.
Jacek Rostowski pénzügyminiszter szerint a reform eredményeképpen 8 százalékponttal csökken a jelenleg 55,6 százalékon álló GDP-arányos államadósság. A kormánynak így jelentősen megnő a költségvetési mozgástere a lehűlőben lévő gazdaság ösztönzésére. A reform 2014. január 1-jén lép életbe.
Korábbi becslések szerint a magánnyugdíjpénztárak mintegy 269 milliárd zlotys (18 965 milliárd forint) nettó eszközértékének 51,5 százalékát teszik ki az állampapírok, a többi részvény. Az állampapírok a ZUS nevű társadalombiztosítási alaphoz kerülnek, a részvényállományhoz nem nyúl a kormány, hogy ne okozzon megrázkódtatást a tőzsdén. A pénztártagoknak három hónapon belül kell nyilatkozniuk, hogy folytatni kívánják-e befizetéseiket a továbbiakban már önkéntes magánnyugdíjpénztárakba.
A lengyel nyugdíjrendszer eddig kétpillérű volt, az állami nyugdíjalapba és a magánynyugdíjpénztárakba való kötelező befizetéseken alapult. A második pillér fennmarad, de minthogy a befizetés önkéntes lesz, elemzők szerint a magánnyugdíj-pénztári rendszer belátható időn belül tökéletesen marginalizálódik. A pénztárak hevesen tiltakoznak a vártnál jóval radikálisabb reform ellen, azzal érvelve, hogy piactorzító hatású, és káros az államra nézve is, mert arra ösztönzi a pénztárakat, hogy külföldön keressenek befektetési lehetőségeket. Az ügyben olyan nehézsúlyú szereplők érdekeltek, mint az ING, az Aviva, az Axa, a Generali és az Allianz.
Az 1999-ben bevezetett nyugdíjreform keretében a nyugdíjjárulékot úgy osztották meg, hogy a járulékköteles jövedelem 12,2 százaléka az állami nyugdíjalaphoz, 7,3 százaléka pedig a kötelező magánpénztárakhoz került. Az utóbbi arányt 2011-ben 2,3 százalékra csökkentették, de idén visszaemelték 2,8 százalékra. A lengyel devizapiac és állampapírpiac nem reagált érdemben a bejelentésre.
A lengyel reform nagyban hasonlít a magyar nyugdíjrendszer átalakításához. A magánnyugdíjrendszer átalakításáról szóló törvényt 2010 decemberében fogadta el az Országgyűlés. A jogszabály értelmében aki visszalépett az állami rendszerbe, visszakaphatta a magánnyugdíjpénztárba befizetett, hozamgarantált tőke feletti pénzét, illetve a befizetett tagdíj-kiegészítését. Aki viszont maradni akart a magánpénztárnál, annak 2011 decemberétől megszűnt az állami nyugdíja. Eközben a magyar ellenzék a nyugdíjak einstandolásáról beszélt, holott kiderült: a magánrendszer az államnak, míg a pénztárak a tagoknak okoztak komoly veszteségeket. A kötelező magánnyugdíjpénztárakat működtető magántársaságok a pénztártagokat megkárosítva jártak el, és pazarló módon gazdálkodtak.
Legkevesebb 700 milliárd forinttal lenne nagyobb a hazai nyugdíjvagyon értéke, ha nem vezetik be a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert Magyarországon.
A magánnyugdíjpénztáraktól átvett vagyonelemek összértéke 2945,7 milliárd forint volt, az állampapír-állomány átvételével pedig csaknem 1400 milliárd forinttal csökkent az államadósság.
Miután a bruttó hazai termék egy százaléka került be évente a magán-nyugdíjpénztárakba, így ha 1998-ban ezek nem jönnek létre, akkor mára nem 80, hanem csak 70 százalék lenne a magyar államháztartás gdp-arányos adóssága.
