Az egész ország izgatottan várja a devizahiteleseket segítő újabb kormánycsomagot, amely a végtörlesztés az árfolyamgát intézménye után végérvényesen meg kívánja oldani ezt az össztársadalmi problémát. Varga Mihály kedden asztalhoz ült a bankszövetséggel, de a tárca még nem közölt részleteket arról, hogy pontosan miről volt szó. A Kúria június 16-ai jogegységi döntése óta felgyorsultak az események.
Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője azonnal a döntés után jelezte, hogy az őszi parlamenti ülés kezdetéig elkészül az a törvényjavaslat, amelynek alapelve: minden visszajár a devizahiteleseknek. A frakcióvezető hétfőn, napirend előtti felszólalásában arra kérte a kabinetet, készítse el a jogi megoldását annak, hogy azok, akikkel szemben tisztességtelenül jártak el a bankok, visszakapják az őket illető pénzt, azt, amelyhez normál esetben csak peres úton juthatnának hozzá. A frakcióvezető közölte: ennek kell az első lépésnek lenni, míg egy második lépésben történhet meg a devizahitelek végleges kivezetésének rendezése, ezzel az árfolyamkockázat megszüntetése.
Tállai András, a Nemzetgazdasági Minisztérium parlamenti államtitkára azt mondta, a téma szerepelni fog már a szerdai kormányülés napirendjén, hogy lehetőség szerint a parlament még a nyári szünet előtt meghozhassa döntését.
Dr. Damm Andrea ügyvéddel a Kúria döntése előtt mérlegeltük az esélyeket, valamint kiértékeltük a meghozott jogegységi határozatot is. Ezúttal azt próbáltuk meg feltérképezni, hogy jogi értelemben mekkora mozgástere van a kormánynak a devizahitelesek végső megsegítésére.
– Mi lenne az árfolyamkockázattal kapcsolatban a legkedvezőbb megoldás a három érintett fél számára (devizahitelesek, bankok, állam)? És milyen következményekkel járna?
– Mindenekelőtt el kell mondjam, elfogadhatatlan egy jogállamban a jogász számára az, hogy egy bíróság, még ha az a legfőbb bírói fórum is, hogy jogszabályt írjon át. Sajnos ezzel a kúriai döntéssel átírta a bíróság a szerződéskötések idején hatályban volt a Hatályos polgári törvénykönyv (Hpt.) 213. § (1) bekezdését, amely a szerződés semmisségét mondja ki. Az szerepel a döntés indoklásában, hogy nem alkalmazható azon jogszabályhely c. pontja az árfolyamrés hiányára! Ha a bankok egyetértenek azzal, hogy forintforrásból finanszíroztak, csak átszámításnak használták az idegen devizát a szerződés értékállandóságának megőrzése érdekében, akkor az a helyzet, hogy a devizaárfolyam emelkedése során érvényesített különbség a kölcsön költsége, kamat jellegű kötelezettsége az adósnak. Ez pedig a tényleges árfolyamrés, nem a törlesztéskori eladási és vételi árfolyam különbsége. Ez a kamatjellegű kötelezettség igenis tisztességtelen az infláció feletti részében, mert nincs ennek az ellenszolgáltatásnak szolgáltatása. Azt azért megjegyezném, hogy a kamatba bele kell elvileg férnie az inflációnak. Vagy azt kellene a jogalkotónak kimondania, hogy az árfolyam-emelkedés nem érvényesíthető az infláció mértéke feletti részében, vagy azt, hogy akkor számolhat idegen devizában törlesztést, ha a kamatot a CHF jegybanki alapkamatának csökkenése mértékében csökkenti – vélekedik Damm.
– A jogalkotó e döntések után a szerződések elszámolási részébe nyúlhat bele, mert a szerződési akaratot nem változtatja meg. Nem lehet bizonyítani, hogy az adósok korlátlan kockázatot vállaltak volna, mert egy cselekvőképes személy nem köt ésszerűtlen szerződést, s éppen az ügyészség mondta ki egyik határozatában a bankok nem számolhattak ezzel az árfolyam-emelkedéssel. Ha nem számoltak, s nincs az ügyletek mögött devizafedezet, nem is számíthattak ilyen nyereségre, azaz nem érheti őket veszteség az érvényesíthető követelések mértékének korlátozása miatt.
– Mi lenne az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatban a legkedvezőbb megoldás a három érintett fél számára?
– Nem voltak az elmúlt 8 évben olyan körülmény változások, amelyek indokolnák a szerződések feltételeinek egyoldalú módosítását. Egyetlen ügyben sem tudta a bank az árazási elveivel és tényadatokkal alátámasztani. Minthogy egyetlen szerződésben sem átlátható, kiszámítható az egyoldalú módosítás, ne lehessen ilyet érvényesíteni, erről kell jogszabályt alkotni.
– Nincs más megvalósíthatóság – mondja határozottan az ügyvédnő.
– Úgy, hogy kimondja, ha devizában van egy kötelezettség megállapítva, nem lehet más árfolyammal kiszámítani annak forintellenértékét, mint az MNB középárfolyamával.
– A törvényeket végre kell hajtani. Mindegy, hogy ez mennyi energiába kerül. Az árfolyamrés ügyében a tisztességtelenség sajnos csak a fogyasztókra alkalmazandó a döntés szövege szerint, ami érthetetlen, hiszen a döntéshez a Ptk. általános elvi szabályaiból indult ki, mint a Ptk. 231. § (2) bekezdése, amely minden jogalany számára kötelező. A jogegyenlőség elve sérül azzal, hogy általános polgári jogi elvek érvényesülését csak egy bizonyos személyi körnek engedi alkalmazni.
– Tudják majd ellenőrizni, mert ez matematika. Az a kérdés, hogy mivel minden végrehajtás valótlan követelések alapján van folyamatban, törvénnyel ezen ügyekben folyó végrehajtásokat meg kell szüntetni, mert a végrehajtási lap adatai valótlanok. Nem felfüggeszteni, hanem megszüntetni! A végrehajtási lap közokirat, amely hitelesen tanúsítja az abban foglaltakat. Ha a követelés összege valótlan, vissza kell vonni a végrehajtási lapot, amely pedig a végrehajtási eljárást megszünteti – zárta szavait Damm.
