– A 2010-es választások után felrajzolt gazdasági pályán lényegesen módosítani kellett. Ma sokan azért csalódottak, mert nem következett be, amire akkor számítottak.
– A kormány azt az utat választotta 2010-et követően, hogy adócsökkentésekkel javítja a versenyképességet, egyúttal igyekszik a lakosságot a megszorításoktól mentesíteni. Ez egyetlen módon lehetséges: a növekedésből származó adóbevételi többletből. Kockázatos pálya volt, amely az európai válság miatt végül nem hozta meg a kívánt eredményt, így a kormányzatnak a gazdaságfejlesztés helyett a válságkezelésre kellett koncentrálnia.
– A magyar válságkezelésben rengeteg szarvashibát követtek el, amelynek következtében a kormány első két éve a hivatalos kommunikáció szerint a romeltakarításról szólt. Szükség volt erre?
– Itthon elhibázott lépés volt, hogy a 2010-es hiányt az IMF egyetértésével 3,8 százalékra engedték el, és az akkori kormánynak nem kellett további egyenlegjavító intézkedéseket tennie. 2009-től évente fél százalékponttal lehetett volna lefaragni a deficitből, amely kisebb mértékben gyengítette volna a gazdasági növekedést, és fokozatosan lehetett volna elérni a háromszázalékos hiánycélt. Ennek hiányában azonban erre a kormányra hárult, hogy leszorítsa a hiányt három százalék alá. 2011-ben még a nyugdíjvagyon egy részéből pótolták ki a hiányzó összeget, de 2012-ben már a kívánt szint alatti hiány eléréséhez szükséges egyenlegjavítások 1,2 százalékkal vetik vissza a GDP-t.
A teljes interjút a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatja.
