– Legfrissebb előrejelzésében a Századvég Gazdaságkutató Zrt. jövőre mindössze 0,3 százalékos növekedést jósol, amely a 2010-es kormányzati tervekben szereplő három-öt százaléktól nagyon távol esik, és az önök előrejelzése számít a legpesszimistábbnak. Miért húzódik ilyen hosszan a válság, és mikorra várható érzékelhető javulás?
– Az elsődleges probléma, hogy a belföldi kereslet a 2009-es mélyponton maradt a lakosság eladósodottsága, a devizahitelek törlesztése miatt. Ez évente csaknem ezermilliárd forintot tesz ki. A zömében 2004 és 2008 között devizában felvett hitelek átlagos futamideje tíz év, vagyis előttünk áll még legalább hat-hét év. Ezen a helyzeten javított a végtörlesztés, amely már önmagában is húsz százalékkal mérsékelte a háztartások törlesztési terhét. Ám a lakosság ilyen mértékű törlesztési kötelezettsége nyilvánvalóan visszafogja a belső keresletet, és ezáltal az egész gazdaságot. A növekedés másik motorja az export, amelyben Magyarország önmagához és a régióhoz képest is jól teljesített. Az euróövezet válsága azonban keresztül húzta a korábban tervezett pályát. Ebben az évben ez lesz az egyik legnagyobb bizonytalansági tényező, mert az euróövezet jelenleg is recesszióban van, és ha ez így marad, akkor tovább romlanak az exportkilátásaink. Ezért is voltunk óvatosak a növekedési előrejelzéssel kapcsolatban.
Barcza György névjegye
Közgazdász, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető elemzője.
1999-ben a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerzett közgazdász diplomát.
2000-2001: az Államadósság-kezelő Központban makrogazdasági és tőkepiaci elemzéseket készített.
2001–2006: vezető közgazdász, ING Bank Zrt.
2006–2011: elemzési igazgató, K&H Bank Zrt.
A Magyar Közgazdasági Társaság tagja.
– 2007 óta csökken a magyar gazdaság teljesítménye, 2004-től pedig főként hitelekből volt növekedés. Ezt tetézte a nemzetközi pénzügyi, majd gazdasági válság. Magyarország gazdasága már az ötödik éve recesszióval küzd, jogos a társadalmi türelmetlenség, hogy mikor lesz ebből végre kilábalás.
– Ma már kedvezőbben ítélhetjük meg az előttünk álló évet, növekedési fordulat várható. Az adósság csökkenési pályára állt, és a versenyképességünk európai összevetésben nem számít rossznak. Az adósságcsapdából való kilábalás azonban hosszú folyamat. Az adósságcsökkentéssel lépéselőnybe kerültünk más uniós tagállamokkal összehasonlítva, amelyek még csak most kezdenek hozzá ehhez a feladathoz. Másrészt az amerikai gazdaság bővülése és az ázsiai jó kilátások bizakodásra adhatnak okot a világgazdasági kilábalással kapcsolatban, míg az euróövezeti válság abban az értelemben elmúlt, hogy a szélsőséges forgatókönyvek – így az euróövezet széthullása – lekerültek a napirendről. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hosszú távon orvosolták volna a problémát, időt azonban nyertek. Ehhez az Európai Központi Banknak fel kellett adnia a korábbi politikáját, és állampapír-vásárlással segítenie kellett a bajba jutott államokon. Szerencsénk is lehet, ha a német exportot felpörgeti Ázsia és Amerika, mert ez minket is segíthet.
– A 2010-es választások után felrajzolt gazdasági pályán lényegesen módosítani kellett. Ma sokan azért csalódottak, mert nem következett be, amire akkor számítottak.
– A kormány azt az utat választotta 2010-et követően, hogy adócsökkentésekkel javítja a versenyképességet, egyúttal igyekszik a lakosságot a megszorításoktól mentesíteni. Ez egyetlen módon lehetséges: a növekedésből származó adóbevételi többletből. Kockázatos pálya volt, amely az európai válság miatt végül nem hozta meg a kívánt eredményt, így a kormányzatnak a gazdaságfejlesztés helyett a válságkezelésre kellett koncentrálnia.
– A magyar válságkezelésben rengeteg szarvashibát követtek el, amelynek következtében a kormány első két éve a hivatalos kommunikáció szerint a romeltakarításról szólt. Szükség volt erre?
– Itthon elhibázott lépés volt, hogy a 2010-es hiányt az IMF egyetértésével 3,8 százalékra engedték el, és az akkori kormánynak nem kellett további egyenlegjavító intézkedéseket tennie. 2009-től évente fél százalékponttal lehetett volna lefaragni a deficitből, amely kisebb mértékben gyengítette volna a gazdasági növekedést, és fokozatosan lehetett volna elérni a háromszázalékos hiánycélt. Ennek hiányában azonban erre a kormányra hárult, hogy leszorítsa a hiányt három százalék alá. 2011-ben még a nyugdíjvagyon egy részéből pótolták ki a hiányzó összeget, de 2012-ben már a kívánt szint alatti hiány eléréséhez szükséges egyenlegjavítások 1,2 százalékkal vetik vissza a GDP-t.
A teljes interjút a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatja.
