– Mennyire sikeres a tavaly indított koreai New Deal program?
– A koreai New Deal olyan átfogó nemzeti fejlesztési stratégia, amelynek a célja, hogy javítsa az ország gazdaságának a szerkezetét, és így növelje a versenyképességét a világban. A programnak két ága van: az egyik a gazdaság és a társadalom digitalizálását tűzi ki célul, a másik, a zöld program a környezet- és klímavédelmet helyezi előtérbe, fő célja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés. A koreai kormány jelenleg komoly költségvetési összegekkel támogatja a gazdaságot, a tervek szerint 2025-ig. Egyidejűleg olyan lépéseket tesz, amelyek az érintett intézményeket a fenti célok megvalósítására ösztönzik, miközben a magántőke számára is vonzóvá teszi a kapcsolódó befektetéseket. Miután a koreai New Deal kezdeti fázisban lévő nagyszabású, hosszú távra szóló program, amely az egész gazdaság szerkezetének a megváltoztatását célozza, még korai lenne az eredményekről beszélni. Az viszont már látszik, hogy jó irányba haladunk, és ígéretes, hogy a gazdasági szereplők a korábban soha nem tapasztalt járványhelyzet hatására sokkal nyitottabbak lettek a változásra, könnyebben mozdulnak a digitalizált és zöldgazdaság céljai felé. A koreai New Deal programot a nemzetközi közösség is jól fogadta. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) értékelése szerint a program a járványt követő hatékony gazdasági kilábalást szolgálja, a Nemzetközi Valutaalap szerint pedig a kezdeményezés a gazdasági növekedés új motorjait indítja be és növeli a gazdasági szereplők rugalmas alkalmazkodási készségét. Kiemelték, hogy a piacra lépési korlátok megszüntetése, a verseny élénkítése és a munkaerőpiac rugalmasságának a növelése tovább javítja a koreai gazdaság növekedési lehetőségeit.
– A legtöbb fejlett ország most inflációval küzd. Hogyan kezeli a koreai jegybank monetáris politikája az inflációs nyomást?
– Miközben a koreai gazdaságban a termelési láncokban nem keletkeztek fennakadások, a külföldi hatások erősek, elsősorban az energiaárak emelkedése növelte az inflációs nyomást. Idén a havonta mért koreai infláció 0,95-os korrelációt mutatott más fejlett gazdaságok adataival, miközben a járvány előtt 0,3 és 0,7 közötti értéket mértek, vagyis sokkal kisebb volt a külső hatások szerepe. Ez azt okozta, hogy októberben 3,2 százalékra emelkedett az infláció, ami jóval meghaladja a kétszázalékos jegybanki célt. A helyzetet rontja, hogy bizonyos egyensúlytalanságok is kialakultak a járvány során a pénzügyi rendszerben. Szöulban és környékén negyven százalékkal növekedtek az ingatlanárak, nem kis részben ennek hatására a háztartások eladósodottsága gyorsan növekszik. A GDP-hez viszonyított lakossági adósságállomány a járvány előtti 92,7 százalékról 105,8 százalékra nőtt az idei második negyedévre. Ennek figyelembevételével kellett megkezdenünk a korábban sosem látott laza monetáris politika fokozatos kivezetését, ennek részeként októberben 25 bázispontos kamatemelést hajtottunk végre, és a makroprudenciális politika is ebbe az irányba indult.