Soha korábban nem volt akkora jelentősége az öntözéses gazdálkodásnak, mint napjainkban. Az elmúlt hónapokban pusztító méretet öltő aszály egyik legkézzelfoghatóbb ellenszere, ha ott, ahol arra lehetőség adódik, a termelők öntözéssel tudják pótolni a hiányzó csapadékot. Nagy István agrárminiszter a parlamenti felszólalásában jelezte: a kormány jelentős fejlesztésekkel és támogatással igyekszik tenni azért, hogy a magyar gazdák alkalmazkodni tudjanak a klímaváltozáshoz, és elkerüljük, hogy Magyarországon az élelmiszerbiztonság veszélybe kerüljön.
– Az öntözésfejlesztéshez kapcsolódó beruházások megvalósítását, támogatását a kormány kiemelt feladatként kezeli, a fejlesztések azokon a területeken – ahol igény van az öntözésre – megkezdődtek, a pénzügyi források rendelkezésre állásának függvényében ütemezetten zajlanak – mutatott rá.
A miniszter szerint a beruházások költségigénye is gátolhatja a gazdákat abban, hogy a termésbiztonság érdekében megfelelő mennyiségű vízhez juttassák a növényeket. Ennek a problémának a megoldására dolgozott ki a kormány olyan ösztönzőket, amelyek a termelők közösségbe szerveződését segítik elő. Az első ilyen közösségek 2020 nyarán jöttek létre, majd az ezt követően elindult kampány hatására vett lendületet igazán a folyamat.
Jelenleg 118 elismert öntözési közösség működik az országban – főként az Alföldön és a Kisalföldön –, az öntözhető összes terület meghaladja az 56 ezer hektárt. Ezenfelül 19 közösség kérelmeit vizsgálja az öntözési igazgatási szerv az Agrárminisztériummal együttműködve, további 49 közösség megalakulási szándékáról lehet tudni.
Az öntözési közösségek iránti érdeklődés nem véletlen, az állam az adminisztratív jellegű és kapcsolódó anyagi terhek csökkentése érdekében számos kedvezményt kínál az együttműködő gazdák számára. – Az eddigi tapasztalatok szerint ezek a kedvezmények elég jelentősek ahhoz, hogy kellő motivációt nyújtsanak akár hosszú távon is a gazdák számára az összefogáshoz – fogalmazott a tárcavezető.
Nagy István kitért arra is, hogy vannak olyan területek az országban, ahol ezenkívül további segítség is szükséges az öntözés megvalósításához. Ide tartozik a Duna–Tisza közi Homokhátság is, amely ökológiai szempontból Magyarország egyik legsérülékenyebb, az időjárás negatív hatásainak rendkívül kitett vidéke. A miniszter a parlamentben egy fejlesztési akciótervet mutatott be, amely a térség vízgazdálkodási helyzetének javítását, a vízháztartási problémák minimalizálását és a vízvisszatartási lehetőségek kiépítését célozza.
A fejlesztések két irányban zajlanak: egyrészt a térség peremterületein – Mórahalmon és környékén –, illetve a Homokhátság közvetlen térségében. Ez utóbbi esetben a vízpótlást biztosító fejlesztések hét célterületre irányulnak.
– A cél, hogy a Homokhátság területi sajátosságaihoz illeszkedő vízgazdálkodási, illetve tájhasználati beavatkozási módszereket alakítsunk ki, ezzel javítva a gazdálkodás feltételeit és az ökológiai állapotot is – hívta fel a figyelmet Nagy István. Beszámolója szerint a KEHOP forrásból finanszírozott, a térséget érintő projekt tervezése folyamatban van. A fejlesztést több ütemben hajtják majd végre, elsőként az északi és a keleti célterületeken kívánják a vízpótlás és a vízvisszatartás kérdését kezelni, majd a nyugati, déli és a Közép-Homokhátság területei következnek.
– Az egész Homokhátságra kiterjedő, több tárcát is érintő részletes tervezés során lehet majd figyelembe venni azokat az igényeket, amelyek hozzájárulnak a térség fejlődéséhez, a népességmegtartó képesség növeléséhez és a mezőgazdasági kilátások fejlesztéséhez – jegyezte meg az agrárminiszter.
Majd hozzátette: a Mórahalom és térségét érintő öntözésfejlesztési projekt célja a térség vízgazdálkodási helyzetének javítása belvizes és vízhiányos időszakokban egyaránt.
Borítókép: Nagy István az Országgyűlésben ad számot az öntözésfejlesztés aktuális kérdéseiről (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
