Megint az áremelkedés előtt bontja le a védőfalat Magyar Péter kormánya, ennek árát a vásárlók fizetik majd meg

A jelek szerint pontosan ugyanazt a gazdaságpolitikai hibát követi el Magyar Péter az élelmiszerek és a drogériai termékek árrésstopjának kivezetésével, mint amit a nyáron a védett üzemanyagárak eltörlésekor láthattunk. A miniszterelnök a szeptemberi, 1,6 százalékos inflációs adatra hivatkozva bontja le a védőhálót, figyelmen kívül hagyva a világpiaci folyamatokat. A földgáz és a kőolaj drágulása azonban már a küszöbönálló, átfogó inflációs hullámot vetíti előre, amelynek árát ismét a magyar vásárlók fizethetik meg.

Védőháló nélkül maradnak a családok a közelgő inflációs hullám előtt Fotó: Vémi Zoltán

Az árrésstop kivezetése után ismét jelentősebben emelkedhetnek az élelmiszerek és drogériai termékek árai (Fotó: Havran Zoltán)

Láttunk már ilyen mellélövést

A mostani döntés kísértetiesen emlékeztet arra a forgatókönyvre, amelyet a Tisza-kormány júniusban a védett üzemanyagárak megszüntetésekor követett. Könnyű visszaemlékezni, mert látványos koppanás lett a vége: a kabinet az olajpiac és a Közel–Kelet akkori, viszonylagos nyugalmából volta le azt a téves következtetést, hogy hosszabb távon sem emelkedhet a mifelénk irányadó Brent olajfajta ára, és egyébként is rendben vannak az ellátási útvonalak, így nyugodtan le lehet venni a sapkát a hazai üzemanyagok áráról. Az olaj határidős hordónkénti jegyzése szinte másnap elkezdett emelkedni, július 13-a óta csak egyetlen napon zárt 80 dollár alatt. Szeptember eleje óta 100 dollár felett tanyázik. Komótosan ugyan, de a hazai üzemanyagok is drágultak, a benzin a 595 forintos védett árról mára 645 forintig, a dízel a 615 forintos árplafontól 709-ig emelkedett.

Az üzemanyagok védett árának kivezetésekor arról írtunk, hogy a kabinet csupán egy pillanatnyi statisztikai szerencsét tévesztett össze a stratégiai fordulattal. Ugyanis egyáltalán nem jött váratlanul, a közel-keleti feszültségek és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanságok fokozódása a béke helyett. Ehhez jött még az európai aszály, és nyáron bőven lehetett már látni a Duna alacsony vízállását, ami nehezítette az azon érkező finomított olajtermékek behozatalát, de az is ismert volt, hogy a Mol százhalombattai finomítója egy korábbi baleset miatt nem üzemel teljes kapacitáson őszig (most zajlik a javítás utáni tesztelés). Az orosz dízelexport megszüntetése a régiónkra csak közvetetten hat, de a négy éve tartó orosz–ukrán háború aktuális eseményeinek fényében csak kis meglepetést okozott, amikor Moszkva bejelentette: magának tartja meg a gázolajat, mert romokban van a finomítói infrastruktúrájának egy része.

Nem látják vagy nem akarják látni

Az árrésstop eltörlése kapcsán hasonló gazdaságpolitikai rövidlátásra lehet következtetni.

Az 1,6 százalékos szeptemberi infláció a múltat tükrözi, a korábbi hónapok kedvezőbb bázishatásaival és magának az árrésstopnak a hatásával. Ezt most félre is lehet tenni, és elővenni inkább a jövőre ható tényezőket, amelyeknek a kiindulópontja a széleskörű energiapiaci drágulás.

Az amerikai–iráni konfliktus februári kirobbanása óta az európai földgáz ára 155 százalékkal emelkedett. Október közepén pedig a holland TTF gáztőzsdén négyéves csúcsra, megawattóránként 85,9 euróra szökött fel a jegyzés az ellátási kockázatok és az alacsony tárolói szintek miatt. Ezzel párhuzamosan a nemzetközi piacokon a dízel ára csaknem megduplázódott.

Végigmegy az ellátási láncon, majd eléri a szappant is

A dráguló gáz közvetlenül növeli az élelmiszeripari feldolgozók, a pékségek és a műtrágyagyártók költségeit. A gázerőműben termelt villamos és hőenergia ára is növekszik, ami közvetetten épül be a termelői és szolgáltatói költségekbe.

A magas üzemanyagár pedig a mezőgazdasági munkáktól a bolti kiszállításig minden egyes logisztikai fázist megdrágít.

Ezek a költségsokkok a gazdasági törvényszerűségek alapján egy-két hónapos átfutással jelennek meg a kiskereskedelemben, így a következő hónapokban egy átfogó, kívülről begyűrűző inflációs hullám érkezése esetén nem kell meglepődnünk.

A nemzetközi gazdasági intézmények friss jelentései egyértelműen cáfolják a kormányzat derűlátását, Európát ugyanis már elérte az energiaárak által fűtött inflációs hullám. Az Eurostat adatai szerint szeptemberben hároméves csúcsra, 3,8 százalékra ugrott az eurózóna inflációja, aminek fő motorja az energiaárak éves összevetésben mért 18,8 százalékos drágulása volt, a költségsokk pedig már a szolgáltatások árába és az úgynevezett maginflációba is elkezdett begyűrűzni. Az Európai Központi Bank (EKB) szeptemberben kamatemelésre is kényszerült a pénzromlás ütemének gyorsulása miatt, Christine Lagarde EKB-elnök pedig a múlt héten arra figyelmeztetett, hogy a közel-keleti konfliktus és az alacsony gáztárolói szintek miatt az inflációs kockázatok egyértelműen felfelé mutatnak, így az áremelkedés üteme 2027 első feléig a jegybanki cél felett maradhat.

Mindeközben az Európai Bizottság az öt éven belüli második súlyos energiaár-sokkról beszél, amely miatt egy teljes százalékponttal emelte meg idei uniós inflációs prognózisát. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) október közepén kiadott világgazdasági jelentése szintén rávilágít: az apadó energiatartalékok miatt megugró üzemanyagárak a szállítási költségeken, a dráguló földgáz pedig a műtrágyaárakon keresztül közvetlenül felfelé hajtják az élelmiszerárakat, ami a háztartásokat teszi a leginkább sebezhetővé az előttünk álló hónapokban.

Védőháló nélkül ér minket az infláció

Várható, hogy a kiskereskedelmi árrések korlátozásának elengedése után az üzletláncok először a korábban kiesett profitjukat is megpróbálhatják visszaépíteni az árakba. Erre jön majd a növekvő energia- és szállítási terhek immár korlát nélküli átháríthatósága a lakosságra. A Tisza-kormány az üzemanyagok után az egyes élelmiszerek és drogériai termékek piacán is pontosan akkor bontja le a védőgátat, amikor a külső piaci adatok egyértelműen a közelgő árrobbanást jelzik.