Csalás céggel, számlával, munkással

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása ellen küzdő iroda részletes leírást adott a pénzmosási ügyekről, külön is kitérve az adócsalások három tipikus fajtájára.

Érdekes összeállítást tett közzé nemrégiben a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása ellen küzdő iroda. Az adóhivatal berkeiben működő egység részletes leírást adott a pénzmosási ügyekről, külön is kitérve az adócsalások három tipikus fajtájára. Utóbbiak közül az első az úgynevezett hiányzó kereskedő esete. – Idehaza – áll az iroda összegzésében – a különböző áfacsalásoknál gyakran alkalmazzák ezt a módszert. A hiányzó kereskedő tulajdonképpen nem egyéb, mint egy Magyarországon bejegyzett gazdasági társaság, amely nagy mennyiségben vesz az unió más tagállamaiból árut – például gabonát, olajat, cukrot, elektronikai termékeket –, és eladja azt beszerzési áron vagy annál is olcsóbban belföldi társaságoknak. A hiányzó kereskedőt az értékesítés után áfafizetési kötelezettség terheli, ám a cég ennek nem tesz eleget. A csalást itt követik el, a tényleges haszon azonban a láncolatban szereplő másik belföldi társaságnál jelenik meg. A felderítés megnehezítéséért a tettesek több vállalkozást is bekapcsolhatnak a láncba. A hiányzó kereskedőcéget gyakran strómanok, akár külföldi állampolgárok nevére jegyeztetik be, a vállalkozás tényleges gazdasági tevékenységet nem végez – vagyis a társaságot voltaképpen kizárólag adóelkerülési céllal hozzák létre.

A második módszer a számlagyártás. A számlagyárak – fejtette ki a pénzmosás elleni iroda – olyan létező társaságok, amelyek valós gazdasági tevékenységet végző cégeknek állítanak ki számlát fiktív ügyletekről, csökkentve ezáltal a címzett vállalkozás adóalapját és a fizetendő adó összegét. A számlagyár tulajdonosai, irányítói – hasonlóan a hiányzó kereskedők esetéhez – a legtöbbször strómanok, akiket a banki ügyintézés során az elkövetők gondosan kísérgetnek, a magatartásukat felügyelik.

A harmadik tipikus csalási módszer a munkaerő-kölcsönzéshez kapcsolódik. A munkaerő-kölcsönzésnél a munkáltató a vele – kölcsönzés végett – munkaviszonyban álló személyt ellenérték fejében a kölcsön vevő vállalkozásnak ideiglenesen átengedi azért, hogy az érintett dolgozó annál a gazdasági szereplőnél végezzen munkát. Lényeges, hogy az ellenérték magában foglalja a munkabért, a közterheket, az egyéb költségeket és a kölcsönzés díját, de a járulékokat nem. A költségvetési csalás elsősorban a kölcsönadó cégnél valósulhat meg éppen azzal, hogy nem róják le a munkavállalók után fizetendő járulékokat. Ezeket a társaságokat egyébként szintén stróman személyek nevére jegyzik be – tették hozzá a pénzmosás elleni irodánál. A tapasztalatok szerint a háromoldalú szerződés kiegészülhet fővállalkozóval vagy a munkabérek kifizetéséért felelős

könyvelőcéggel.