Érdemes ezzel összevetni a jövő év közepétől élő szabályokat és az azok következményét. Százezer forint bruttó, vagyis 1,2 millió bruttó – ahogy jó ideje, úgy jövőre is – nagyjából nyolcszázezer nettót jelent majd, ám a munkaadót mindössze 180 ezer forint plusz adó terheli. Negyedmilliós havi bruttónál, tehát hárommilliós éves bruttó fizetésnél körülbelül kétmillió marad a dolgozó zsebében, amiért a cég körülbelül három és fél millió forintot fizet – több százezer forinttal kevesebbet, mint 2010-ben fizetett.
De nézzük a mostani átlagbért: 450 ezer havi, azaz 5,4 millió éves bruttónál 3,6 millió kerül jövőre a munkavállalóhoz, a munkaadó teljes bérköltsége 6,2 millió forint. A pénz nagyjából hatvan százaléka a dolgozónál fog maradni, pontosan úgy, mint a magasabb kereseti kategóriákban. Hatszázezer havi, vagyis 7,2 millió éves bruttó bér például 8,3 millióba kerül majd a cégnek. A munkavállaló ebből zsebre tehet 4,8 milliót, az államé lesz 3,5 millió. Hogy is volt ez a 2010-es szabályok szerint? A munkaadónak évente 9,3 millióba került egy havi hatszázezret kereső kolléga, a munkavállaló egymillióval kevesebbet, 3,8 milliót kapott meg, az állam pedig elvitt majdnem 5,5 millió forintot.
A költségvetés jövőre kétmillióval kevesebbel is megelégszik.
Mindezekből világosan kitűnik, hogy a 2010-es szabályok szerint nagyon drága volt a munkahelyteremtés és a minőségi munkaerő felvétele. Emiatt sokan vagy feketén dolgoztak többet, vagy sehogyan. Szerepel a PwC összeállításában még egy érdekes összevetés:
2010-ben 3,8 millió foglalkoztatottat tartott nyilván az adóhivatal, tavaly 4,5 milliót. 2010-ben 202 ezer forint volt az átlagkereset, a múlt évben pedig 403 ezer.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!