Túlélő vállalkozások válság idején II.

Videót vágni a négy fal között is lehet, a kisbolt áruja viszont nem továbbítható a virtuális térben. Sorozatunkban magyar kisvállalkozókat szólaltatunk meg, bemutatva, milyen hatást gyakorolt munkájukra, megélhetésükre a koronavírus-járvány, és milyen lehetőségek mutatkoznak a vállalkozások túlélésére.

Felértékelődik az online közösségek szerepe a kényszerű otthonlét alatt Fotó: MTI/Sóki Tamás

Mintha elvágták volna – így kezdi Balázs, a budapesti fényképész, amikor arról kérdezzük, hogyan alakulnak megbízásai a válság alatt. A fiatalember sok mindennel foglalkozik: esküvőket fotóz, iskolai osztályokról készít tablót, miközben például reklámfilmeket forgat és beruházásokat, építkezéseket bemutató videókat állít össze. – A nagyobb cégek már a kezdet kezdetén lemondtak minden megrendelést, s utóbb a rendezvények, az összejövetelek hiánya miatt a többi jelentősebb munka is elmaradt – mondja a fotós, aki maga is a négy fal közé kényszerült.

Az új helyzet ugyanakkor új lehetőségeket is hozott. – A minap megkeresett például egy cég, amelyik abban kért tanácsot, milyen eszközöket kellene megvennie ahhoz, hogy külső szakember nélkül maga is előállíthasson online tartalmakat. Emellett vágási munkákból adódik most több. Egyes vállalkozások átküldenek különféle videófelvételeket, s ezekből kell hosszabb-rövidebb filmeket összeállítani – magyarázza Balázs, gyorsan hozzátéve: a tanácsadás, a vágás csekély bevételt hoz csupán, legfeljebb az adóra és a rezsire futja belőlük.

A fotós ugyanakkor igyekszik a maga előnyére fordítani a mostani helyzetet, tartalmasan felhasználni hirtelen támadt szabadidejét. Egyrészt megpróbálja befejezni korábbi munkáinak még hátramaradt részeit, másrészt művészi elképzeléseit próbálja csiszolni. Mivel korábban ösztöndíjat nyert, utóbbit nem is igen halogathatja. – Ami a legfontosabb, az a pihenés – jegyzi meg a férfi, arra számít ugyanis, hogy a járványügyi helyzet elmúltával újra felpörögnek a megrendelések.

Aki mer, az nyer ezekben a válságos időkben – erre jó példa a táncoktató Gábor esete is, aki amióta a koronavírus miatt nem tart személyes edzéseket, online kapcsolaton keresztül oktatja az otthon lévő kuncsaftjait. – Kezdetben elkeseredtem, azt hittem, lehúzhatom a rolót, pedig életem a táncművészet, de se előadások, se tanítványok, nem tudtam, mitévő legyek – emlékei szerint néhány napig így búslakodott az egyéni vállalkozóként társastáncot oktató fiatalember, majd egy barátja tanácsára webkamerás órákat hirdetett a meglévő diákjai számára, aminek aztán hamar híre ment.

– Gondoltam, legalább a barátaimat elszórakoztatom, de a legnagyobb megdöbbenésemre egy hét alatt dupla annyi táncoló követőm lett, ahányan addig az órái­mon valaha jártak – mondta. Szerinte ez amiatt is van, mert otthon sokan könnyebben levetkőzik a gátlásaikat, mint egy táncteremben, és a bezártság, a megváltozott életmód miatt az emberek egyre inkább hajlandók elkalandozni a könnyed területekre. Gábor ma már fizetős rendszerben működteti az internetes tánc­oktatást, ahol egyéni mozgásterápiát is vállal: szemléltet, segít, korrigál a webkamerán keresztül, a jövő hónapban pedig egy jógaoktató is csatlakozik a vállalkozásához.

Felértékelődik az online közösségek szerepe a kényszerű otthonlét alatt
Fotó: MTI/Sóki Tamás

Ugyancsak elkerülik a vendégek a negyvenes Klára diplomatanegyedben lévő stúdióját, ezért már ő is hetek óta digitálisan tartja a meditációs gyakorlatokat, és ahogy mondta, így összességében nem veszített a jövedelméből, amióta karanténba vonult az ország. Sőt sajátos akciója szerint a veszélyhelyzet idején ingyen vállal harmincperces mozgásórákat olyanoknak, akik otthon tanulnak a gyerekeikkel, és kikapcsolódásra vágynak. Újabban pedig kisbabás anyukáknak szerveznek egyre szélesebb online kört, mint mesélte, ott viszont az az alapelv, hogy közösségi alapon mindenki belead valamit, segíti a másikat, amivel tudja.

Ebben a körben van egy kismama, akinek a férje egy tipikus sarki kisközértet üzemeltet egy csendesebb kertvárosi övezetben, amelynek igencsak átalakult a működése az új bolti nyitvatartással. Mivel délelőttönként jelenleg csak a 65 év felettiek vásárolhatnak, az eddig 7 órakor nyitó boltba 9 óráig járnak a fiatalabb környékbeliek, míg az idősek délig látogatják az üzletet. Ugyanakkor kiderült, hogy a kerületben nagyon sok olyan nyugdíjas él, aki a kisboltig sem jut el, vagy mert fél a vírustól, vagy mert nincs olyan fizikai állapotban, a rokonai távol élnek – nekik szervezett Béla, a közértes kisvállalkozó hetente háromszor délutánonként jótékonysági fuvart.

– Délben bezárunk, akkor jön az áru, elmegyek beszerzésre. Eddig a feleségem is besegített, most viszont nem nyitok ki délutánra minden nap, hanem az ismerős vállalkozókkal megszerveztük, hogy az időseknek házhoz visszük az élelmiszert. A nejemet mindenki ismeri a környéken a kasszából, naponta végigkérdezi, kinek mire lehet szüksége, ma már ott tartunk, hogy a múltkor az egyik néninek kerti bútort is vettünk, házhoz is szállítottuk, cserébe kaptunk egy szakajtónyi pogácsát tőle – idézte fel a kereskedő, úgy folytatva:

– Habár nem ezért indult a kezdeményezés, rájöttünk, hogy haladni kell a korral, mert már most jobban kijövünk anyagilag úgy, hogy a megszokásokkal szemben észrevesszük, hogy lehet hatékonyabban megszervezni egy-egy napot, egy fuvart, egy beszállítót, egy áru rendelését. Ehhez az kell, hogy a másik vállalkozóra ne ellenségként, hanem potenciális társként tekintsünk. Nekem két teherautóm van, újabban teherfuvarozást is vállalok. A szükség nagy úr, ráviszi az embert, hogy átgondolja eddigi pazarló életét, és megpróbálja úgy szervezni, hogy mindenre jusson, még segítségnyújtásra is – jegyezte meg a boltos Béla, aki a tapasztalatai alapján úgy döntött, hogy a jövőben megmarad a rugalmasabb munkaszervezés, a több területen való boldogulás szemlélete mellett.