A sas lecsap a focilabdára

Európa legnagyobb madárábrázolása őrzi a Fradi új arénáját. Interjú Szőke Gábor Miklós szobrászművésszel.

– Sas, puli, racka, unikornis és persze a dobermannok. Miért éppen állatok a modelljeid?
– A figurális dolgok mindig jobban mozgattak, főleg az állatok. Rajtuk keresztül tudom legjobban kifejezni magam. Izgalmas követni a sorosukat, nem lehet közönyösen szemlélni őket, mindegyik képes megszólítani a környezetét.

–  Művészetednek kvintesszenciája a Dante Birodalom, amely egyfajta magánmitológia.
– A Dante Birodalmat Dante nevű dobermann kutyám ihlette, egy önálló világ az általam kitalált állatok univerzumában. Dante egymaga átvette a hatalmat a dobermannok vezérkarától. Ő határozza meg az uralkodói ízlést, meghatározza az öltözködést, a gasztronómiát. A birodalom történetét, születésének körülményeit, csatáit, sajátos törvényeit egy képes könyvben foglaltam össze még öt éve. A teljhatalmú kutyaistennek és „személyiségeinek” konferenciát is rendeztem Egerben, de volt saját kiállítása is. 2011-ben pedig megszületett a Dante bútorkollekció. A Dante Birodalom az én reflexióm a világra, arra, amit látok, tapasztalok. Kutyáim közül kettő sokáig a Design Terminálnál őrködött, most a műhelyem kertjében pihennek. A különböző felkérések miatt nem tudtam foglalkozni a birodalom dolgaival, az igazi Dante idén nagypénteken örökre elaludt. Most úgy érzem, ismét eljött az idő.

– E világ igen messze van az óvodák közegétől, pedig arrafelé is dolgozol.
– Az érdi önkormányzat és Subert István építész megkeresésére készítettem egy homlokzati szobor a Harkály utcai óvoda új épületére. A harkálycsalád odúja mint pluszszárny került fel az épületre. Idén pedig a Kutyavári óvodának tervezhettem: az épület falán egy vadszőlőből kiinduló játékos térplasztika fut végig, és a levelek között madarak rejtőznek, a kertben egy kutya és egy szarvas vigyáz a gyerekekre. A kicsik végig figyelemmel követték az építést, volt olyan kisfiú, aki lerajzolta a legutóbbi álma alapján újjáépült óvoda lakóit. Tetszik ezeknek az óvodáknak a nyitottsága, bízom benne, hogy a szobraim jó hatással lehetnek a gyerekek vizuális gondolkodására.

– Köztéri szobraidnak a helyiek nagy jelentőséget tulajdonítanak, mesélj erről!
– Tavaly a Hello Wood építészeti és alkotótáborában egy tigrist építettünk fel, ezt egy észak-borsodi kistelepülésnek, Szakácsinak ajándékoztuk. Ez a tigris önbizalmat ad, „védelmezi” ezt a mélyszegénységben élő közösséget. Nemcsak itthon, de nemzetközi sajtóban is rengeteget cikkeztek erről, Kínától Moszkváig, Ausztráliától Amerikáig a legolvasottabb blogokon mutatták be a művészetem, a világ egyik vezető művészeti magazinja, az orosz Art Dialog négyoldalas interjút közölt velem. Aztán már nem volt megállás: a Flying Pulit a Smithsonian Folklife Festival felkérésére állíthattam fel Washingtonban, a vikszai Art Ovrag New Culture Festivalra pedig egy unikornist építettem. Most Nyizsnyij Novgorodba utazunk: Győr testvérvárosának vezetésétől kaptam felkérést, hogy építsem fel a város jelképét, egy szarvast. Megkeresett a floridai természettudományi múzeum is, a katari Doha épülő nemzetközi repterén is lehet, hogy az egyik állatom fogja fogadni az utazókat. Ezeken a projekteken már párommal, Hauer Bertával dolgozunk közösen, ő felel a projektmenedzsmentért és kommunikacióért.