A TV2 nagy húzása, hogy az inverz agysebészkongresszust néhány valóban fifikás versenyzővel pezsdíti fel. Hiszen mi látványosabb lehet annál, mint amikor gyertyaláng gyúl az éjsötétben? A két-három gondolkodó lény remekül ellenpontozza a többieket, rávilágítva azok valódi énjére.
Az állati ösztön a testiség és az erőszak, gondolhatnánk, de valójában éppen a taktika, az ész terepe változik így a vadvilág harcterévé a játékban. A legtöbb szereplő akkor süllyed a legmélyebbre, amikor megkísérli használni az eszét. És ezzel nagyon közel kerülnek David Attenborough évtizedes álmához. A megfigyelt példányok úgy hozzák felszínre az ösztöneiket, hogy arról ők maguk sem tudnak.
Az Éden Hotel pedig ezzel nem pusztán az egyes szereplőket, de az egész formátumot, és így a nézőket is vizsgálat tárgyává teszi. Hiszen pontról pontra tárja eléjük, mit is kísér figyelemmel napról napra egy-másfél millió ember. A valóságshow-rajongók eddig is önmagukat nézték a képernyőn, de ezt most már nyíltan az arcukba is vágják.
