Helmerék harmonikus élete azonban nélkülük is darabjaira hullna, hisz Nóra egyre nehezebben viseli a színlelést. Bármennyire is reménykedik a csodában, abban, hogy bebizonyosodik, Helmer erős és jó házastárs, ahogyan ő azt a legvégsőkig hinni remélte. Nóra nemcsak saját magát formálta a férje által elvárt képre, de sosem akarta észrevenni Torvald valódi arcát. Megfelelni akarása eltűnik, amikor szembesül azzal, férje számára ő és a gyerekek csupán biodíszletként szolgáltak.
Nehéz úgy eljátszani Torvald mókuskáját, hogy az ember ne csináljon hülyét magából. Ónodi Eszter azonban óriásit alakít Nóraként, izgalmas-megdöbbentő játéka bizonyítja, hogy korosztályának legjobb színésznője. A naiv és felületes nő lassan eszmél rá, hogy házassága, férje iránt érzett szerelme, de még az anyasága is önmagára erőltetett szerep volt. A felismeréstől teljesen szétesik, összefüggéstelenül hadovál, gesztikulál.
Nóra türkiz kosztümjét és szövetkabátját kopott, szürke göncökre cseréli. Így indul útnak az ismeretlen felé.
